posztdok napló 274. – amíg köztünk vannak…

Nézem a Yom HaShoah-i állami megemlékezést a tv-ben. Élő adás a Yad Vashemből, beszédek, hat fáklya a hat millió áldozat emlékre. Hatan lobbantják fel a lángokat, hat történetet ismerünk meg talán kevesebb mint egy percben. Még itt vannak közöttünk a szemtanúk, még tudnak mesélni… Mindezzel párhuzamosan a Facebookot lesem, megint “gáz” van otthon. “Soha többé” olvasom a sokadik, ezúttal talán még megrendítőbb tiltakozó felhívást…

Laci bácsira gondolok, nagymamám testvérére. Amikor 1996-ban kiadták a Vészkorszakban átéltekről szóló könyvét, vajon gondolta-e, hogy újra visszatérnek, visszatérhetnek a sötét idők? Szívesen meghallgatnám, mit gondol minderről… nem tehetem, már nincs közöttünk. Sajnos, úgy néz ki nem olvasták elegen se az ő, se mások visszaemlékezéseit…

vincze1A vaskos kötet szerzője mezőgazdasági akadémiát végzett, gyakorlott mezőgazdasági vezető volt, egészen 1944. augusztus 17-ig. Műve tulajdonképpen ezzel a dátummal kezdődik. Szerzője nem történelmet akar írni, még csak nem is kortörténetet, de emlékiratot sem a szó megszokott értelmében. Egyszerű szavakkal, minden önsajnálat és visszaemlékező túlzás nélkül azt mondja el, amit – sok-sok zsidó származású sorstársával együtt – átélt. Szól a német megszállás hatásáról és visszhangjáról faluhelyen, a tiltó rendelkezésekről, a kényszerlakhelyek kijelöléséről, az elszállításokról, a székesfehérvári téglagyárban szerzett élményeiről, a vagonírozásokról, az auschwitzi lágeréletről, az Allach-Karlsfeld-i élményekről, a KZ-lágerek mindennapjairól, majd a hazaútról és a megérkezésről. Epilógusként sem szól további sorsáról, a holocaust végével véget ér elbeszélése is. A könyv éppen hangsúlyozott egyszerűsége, szinte szemponttalansága miatt érdemes a figyelemre. Vincze László elbeszélése áttetszően tiszta: sorsát a maga lemeztelenített egyszerűségében ábrázolja, ezen belül azonban mindenre van szeme. Végtelen sok apróságot őrzött meg emlékezetében, írásából a legnagyobb meglepetéseket épp ezek okozhatják az olvasónak. A szörnyűségek „díszleteiről”, a tragédiák és szenvedések legalsó bugyrairól sokan beszámoltak. Vincze László a teljes képet nyújtja. És megjeleníti mindazt, minden elfogultságra jogot adó szenvedései ellenére, ami emberséggel találkozott pokoli útján. A témájában és műfajában is kiemelkedő kötet – a legszélesebb olvasóközönség figyelmére érdemes. (Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1996)  

Amikor holnap 10 órakor felzúgnak az emlékezés szirénái, s megáll az élet az egész országban, dédszüleimre, gyermekeikre, rokonainkra gondolok majd… mindazokra, akiket Komárom, Budapest, Színpetri, Hídvégardó megtagadott, s a halálba vagy a poklok poklába küldött… a komáromi nagy-zsinagógák elpusztított és soha meg nem születhetett híveire emlékezem…

One thought on “posztdok napló 274. – amíg köztünk vannak…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s