posztdok napló 285,5. – jelentés a hüpe alól…

Lassan két és fél hete, hogy felszállt velem a Wizzair gép a Ben Gurion Repülőtérről… Továbbra is tartom magam, az általam támasztott íratlan szabályhoz, hogy Európában nem blogolok. Most mégis úgy érzem itt az ideje egy kis helyzetjelentésnek. Több mint egy hete egyházilag is beléptem a nős emberek táborába kedvenc szarvasi táboromban. Az ünnepi alkalomra készült egy speciális blogbejegyzés, ezt osztom meg az Olvasókkal. A tervek szerint még egy kis időt töltök idehaza, s aztán az Örökkévaló segítségével jön majd még néhány hét szentföldi kaland.

posztdok napló 285. – a 6:45-ös járaton…

Népliget, buszpályaudvar 6 óra 45 perc. Lassan kigördül a gyulai buszjárat a 14-es kocsi állásról. Nincs visszaút elindultunk. Szarvasra igyekszünk egy esküvő előtti utolsó egyeztetésre. Sokszor megtettük már ezt az utat, képzésekre, nyári turnusokra utazva együtt és külön-külön. Most mégis minden más. Kecskemétig még csak csak elérünk, de a 44-esen emlékképek törnek rám. 10 éves korom óta talán nem is volt olyan élethelyzetem, amely közvetlenül vagy közvetve ne kötődött volna a Lauder táborhoz. Beérünk Szarvasra, megbeszélés a virágossal, majd séta az Erzsébet-ligeten át. A kapunál régi ismerősként köszönt a biztonsági őr. Leülünk egy kicsit a recepción. Ahogy írni szoktam, csak nézünk ki a fejünkből. Némán követjük, ahogy téli álmából ébredezik a tábori gépezet… Hirtelen fura érzés fog el, jó helyen járunk?

Délután az étteremben Danira várva aztán történik valami,… Valaki átkiált az imateremből: „Régi táborozók, tudjátok, hol a villanykapcsoló?” Talán még el sem hangzik a kérdés, s egyszerre vágjuk rá Barbival: a sarokban… Ekkor megnyugszom, tényleg itthon vagyunk…

Pár napja anyu odahaza talált egy Buci Maci újságot 1991 júliusából. Ez az a lap, amelyet szüleim kezembe nyomtak 22 évvel ezelőtt, amikor a Nyugati pályaudvarnál felpakoltak az alföldre induló autóbuszra.

Most amikor itt állunk, közös életünk kezdetén, vissza kell tekintenünk a mögöttünk hagyott útra, azokra a családtagokra, rokonokra, barátokra, ismerősökre és kollégákra, akik sorsunkat egyengették. Köszönet illeti a szüleinket, a nagyszülőket. Akik közül sajnos ma már senki sem ünnepelhet velünk. Pár hónapja, amikor az örömhírt megosztottuk az azóta már eltávozott nagymamámmal. Néhány perc múlva csak annyit mondott… Szarvason, hát az nagyon messze van. De a gondozóm majd betesz az autóba és levisz oda. Nem adatott meg, hogy 102 évesen itt legyen velünk. Biztos vagyok azonban benne, hogy odafentről együtt figyel most bennünket a többi nagyival és nagyapóval, Sanyi és Gábor nagybácsimmal, Böske nénivel, Laci bácsi, Marival és Jánossal, Sári nénivel…

Köszönet testvéreinknek, Tominak és Lacinak… a nagynéniknek és nagybácsinak, Jutkának és Madeleine-nek és Janinak; „pótnagyszüleinknek” Ági néninek és Smuel bácsinak;  izraeli „pótszüleimnek” Ornának és Yossinak

Hálás szívvel gondolunk egykori tanárainkra, gödöllői és komáromi osztálytársakra; a Bálint házi kollégákra, a Kémiai Kutatóközponti és a Bar Ilan Egyetemi munkatársainkra, a szarvasi nagy család minden tagjára;  komáromi és budapesti barátainkra, hittestvéreinkre,…

Szarvas az álmok tábora. 2001-ben, másodéves egyetemistaként azt álmodtam, milyen jó lenne a táborozással párhuzamosan elvégezni a negyedéves kötelező nyári gyakorlatomat. Két évvel később mindez valóra vált. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy egykori témavezetőmet és kedves feleségét a Halászati és Öntözési Kutatóintézetből ma szintén itt üdvözölhetjük…

2013 elején újra álmodtam, amikor januárban egy jeruzsálemi esküvőn először osztottam meg titkos gondolataimat Fricivel és Sashával, a táborvezetéssel, kicsit furán néztek rám… „Egy hüpe a mifkád-téren”… Láss csodát, amikor aktuálissá vált a dolog, mármint az esküvő… rengetegen dolgoztak azért, hogy ma itt lehessünk, s együtt ünnepelhessünk. Kedves Sasha, Frici, Gábor, Jutka a Joint budapesti vezetői, kollégái, Tomi rabbi, Misi, Anikó, Dani, Peti és a teljes helyi stáb, őszinte szívvel köszönjük mindazt a munkát, amit a mai napért tettetek. Hasonlóan hálásak vagyunk minden segítségért Valinak, Lashnak, Pepének, Ubulnak, Sanyinak, Gerinek, Daninak, Dávidnak s mindazoknak, akik hozzájárultak a mai haszenénk szervezéséhez… Ja és azoknak is akiket most véletlenül kifelejtettem…

Kedves Barbi! 2001 nyarától dolgozunk együtt, amikor tavaly nyáron elindultunk a Dózsa György útról a táborba nem is gondoltuk, mi vár ránk majd egy év múlva. Nyugodtan osztottuk a csoportot, terveztük a foglalkozásokat. S most itt állunk az ebédlőben, a teremben, ahol meg-annyiszor vigyáztunk a negeveseinkre, ahol énekeltünk, táncoltunk, rendreutasítottunk zsemlével dobálózó gyerekeket vagy éppen szalvétából formáltunk kipát a feledékeny táborozóknak… Mi mást is mondhatnék?  Csak úgy tovább, ahogy az elmúlt 13 évben… 1..2..3..4 Negev!