posztdok napló 284. – két éve már…

Amikor tegnap délelőtt felbukkant a világ hálón ZIZILEND búcsúzó blogbejegyzése, ismételten rá kellett döbbennem az idő múlására. Egy évre jött, s mindez elrepült… Ami engem illet, holnap második szentföldi jubileumomat ünneplem. Az elmúlt két esztendő értékeléséhez segítségül hívom a tavaly júniusban írt 158. posztot:

IMG_20130427_123138“2011. június 4-én este nehezen jött álom  a szememre. Kérdések, gondolatok, félelmek cikáztak az agyamban. Kevesebb mint 12 óra és nekivágok a nagy útnak. A döntéstől számítva három hét telt csak el, talán fel sem fogtam még, mire is mondtam igent. Milyen lesz egész nap angolul dolgozni? Sikerül majd megszokni a közel-keleti klímát? Lesz-e honvágyam? Mi lesz az itthon maradó szeretteimmel? Hiányozni fogok a barátaimnak?… – forgolódtam nyugtalan.”

Aztán eljött a másnap, s mint azt a 2. bejegyzésben összefoglaltam:

“Anya, apa, Tomi kikísértek a reptérre. Az ELAL-nál egész gyorsan átjutottam az elbeszélgetésen,… utána könnyes búcsú (jó érzés, ha az embert szeretet veszi körül, én is ilyen családot szeretnék majd!)… egy alapos motozás, s máris a Skycourt-ban találtam magam…”

Már nem is emlékeztem rá, de első posztdoktori utamon ZIZILENDdel futottam össze Ferihegyen: “…beszállításakor akadtam össze Évával, akivel 2008-ban együtt kísértük Izraelbe az Élet menete csoportját. Kicsi a világ! Ő egy hétre jött nyaralni.” Hát nem megérte blogolni? Minden apró részlet fennmaradt az utókornak.

Mérleget kéne vonnom, az elmúlt 365 napról, de ezt most mégsem teszem meg. Pár hónap – ha minden az eredeti tervek szerint alakul -, s itt a Posztdok Napló epilógusa, amelyben számot vetek majd a közel két és fél évről.

Egy éve feltettem a kérdést: “Hogy megtaláltam-e azt, amiért Izraelbe jöttem?” Az akkori válaszoktól jobbat most sem tudnék írni.

“…van-e, amivel elégedetlen vagyok? Sajnos nem tanultam meg héberül, nem találtam meg a NAGY Ő-t, s otthoni terveimmel ellentétben a vallásos élethez sem kerültem közelebb.” – vetettem fel tavaly.

IMG_20130427_123314Hát KisPaszti, most valljál színt! Sajnos héberül még mindig nem beszélek, talán többet értek a nyelvből, mint korábban. Azt sem állítanám, hogy közelebb kerültem a vallásos élethez. Mielőtt valaki azt mondaná, nem tettem semmit. Jelzem, meglett a NAGY Ő!!! Igaz egy évtizede ott volt mellettem, de szükség volt az izraeli két évre, hogy ráébredjünk erre.

Jöjjön hát június 5., a nagy kaland kezdetének évfordulója… komáromiként fél szemmel azért a Duna vízállásán tartom majd a szemem ezekben az árvizes időkben.

Köszönet mindenkinek, aki a blogon keresztül nyomon követi  sorsomat!

One thought on “posztdok napló 284. – két éve már…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s