“Lech lecha…” – hallom az idei szarvasi táborban oly sokszor emlegetett szavakat, amikor a Wizz 320-asa nekifut a ferihegyi kifutópályának. Egy pillanatra mintha a kupolában lennék, s Ábrahámot nézném, amint útra kel háza népével… vagy a zárójelenetnél a Frici által énekelt dalt suttognák a hajtóművek…
Másfél hónap után visszatérek a Szentföldre. Amikor a taxis megkérdezte: “Kirándulni megy?” – pillanatok alatt vágtam rá: “Nem, munkába!”. S tényleg ez talán az első izraeli repülésem, ahol a korábbi kék-fehér pátosznak már egy nanométernyi maradványa sincs. Mintha a Déliben ülnék fel a vonatra… “Ha menni kell, akkor menni kell!” – vonom meg a vállam, önmagamon is meglepődve…
Rengeteg dolgot szeretnék mesélni, van mögöttem hat hét Európa, ebből öt kedvenc nyári táboromban Szarvason. Hihetetlen ajándéka volt ez az életnek: csodálatos esküvői hétvége; családi tábor; pre pre-camp a korcsoportvezetői csapattal; pre-camp a madrichokkal; első turnus, 11 év után újra ifivezetői (madrichi) szerepkörben a Jeruzsálem KORcsoport 19 gyerkőcével; végül még egy hét csoporttalan korcsoportvezetőként. Ja és ami a legfontosabb, mindez a feleségemmel… Nehéz volt hazajönni az Alföldről, még nehezebb volt kedvesemet kikísérni a ma reggel visszainduló buszokhoz. Szinte mindenkit ismeretem, gyerekeket, madrichokat, tudtam hová mennek, mit csinálnak majd este, de ezúttal a búcsúzók integető táborát gyarapítottam…
Volt persze egy kis tudomány is a hosszúra nyúlt szabadság alatt, végre megjelent az első (remélem a többi is előbb-utóbb) Bar Ilani kutatásokon alapuló cikkünk, s a Civil Rádió felkért egy nanotechnológiás és Nanopaprikás interjúra.
Szóval újra Izrael, a két és fél év posztdoktorkodás utolsó felvonása. A Posztdok Napló zárófejezete indul most el, jó olvasást!
KISPASZTI WEB 
Mint 3 gyerekének integető szülő láttalak tegnap a az indulásnál.. a blogot meg rendszeresen olvasom, mi 3 hét múlva aliyázunk.. Remélem Barbi lesz a madrichja a kicsinek, mint tavaly 🙂 Gratula a bloghoz (is)! Eszter