posztdok napló 294. – visszaszámlálás

Én még mindig hiszek abban, hogy mire a képen látható ashkeloni citrom megsárgul, béke honol majd az egész Közel-Keleten. Na jó, talán picit naiv vagyok. Egy kellemes dél-izraeli hétvégével a hátam mögött kezdek neki az utolsó teljes ide kinti hetemnek. Orna és Joszi vendégszeretete most is lenyűgözött, remélem egyszer majd meghálálhatom nekik azt a sok szeretetet, törődést, támogatást, amelyet tőlük kaptam az elmúlt két éveben. Szóval visszaszámolok, hozzákezdtem a csomagoláshoz, az évek során felhalmozott hasznos és haszontalan dolgok szelektálásához. Olyan nehéz megválni egy-egy régi ruhadarabtól, újságtól, színes szóróanyagtól…

Persze az én visszaszámlálásomnál egy komolyabb óra is ketyeg most errefelé. Mindenki azzal foglalkozik mi lesz Szíriában, hogy az instabil egyiptomi és libanoni helyzetet ne is említsem. A ma esti szalagcímek arról szólnak, hogy izraeli szakértők szerint nagyon valószínű egy amerikai beavatkozás észak-keleti szomszédunknál, akár ENSZ felhatalmazás nélkül is. Annyi minden volt már a Posztdok Naplóban: szerelem, szomorú és vidám családi események, gázai hadművelet – egy regionális háborús részt igazán kihagynék. Remélem távozásom után sem szabadulnak el az indulatok itt a lőporos hordó felett gyufával játszadozó hatalmak között.

Vágjunk hát bele ebbe a hétbe, s hozzuk ki belőle mindazt, ami csak belefér. Jó és főként békés hetet Izrael! Savua tov!