Péntek délután gördülünk ki ismerőseim kocsijával Ramat Ganból. A dobozaimat szállítjuk vidékre. Az elmúlt hetek szabadidői arról szóltak, hogy megpróbáltam apránként szétválogatni a két év alatt összegyűjtögetett dolgokból, mi az amit hazaviszek, mi az, amit megőrzésre náluk hagyok.
Hihetetlen, hogy mi minden kacatot gyűjt be az ember, bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha nem csak egy szobám van, hanem valami jóval nagyobb. Szóval, ami tényleg felesleges volt azt kivágtam. A legnehezebben az INDÓHÁZ vasúti magazinjaitól váltam meg, no meg az ELAL fedélzeti újságjainak féltve őrzött példányaitól. Ezeket tényleg értelmetlen lett volna délre utaztatni vagy visszacipelni Magyarországra.
Ami itt marad, azért majd visszanézünk Izraelbe az elkövetkező években. S ki tudja, lehet egyszer még itt éljük a mindennapjainkat. Milyen jó lesz akkor egy doboz mélyéről előkerülő téli kabát vagy kedvenc ing.
Hát ez is eljött, finisben a csomagolás… Ez a bonyolult szíriai helyzet tényleg nem hiányzott a végére. Olvasom a hírportálokat, nézem a tv-t, de igazából még senki sem tudja, mi történik majd az elkövetkező órákban, s az USA-Szíria meccsnek lesznek-e hatásai – s ha igen, milyen mértékben – az izraeli hétköznapokra.
Most (még) csend van, igazi szentföldi nyári nap, kis szellővel, napsütéssel,… utolsó sabeszomat töltöm helyi “pótszüleimnél” a déli Ashkelonban. Jó és békés szombatot, minden Olvasómnak!
KISPASZTI WEB 