A bőröndök bepakolva, a szoba kitakarítva. A Facebookról és a LinkedIn-ről már leszedve, hogy Bar Ilan-i posztdok vagyok. Még pár óra, s irány a repülőtér. Ideje hát mérleget vonni, lezárni a Posztdok Naplót!
Kedves Blogom!
Ennyi volt. Véget ér a posztdok történet. 2011 júniusában nekivágtam a nagy útnak, társul hívtam az internetes naplóm, megosztottam vele örömet, bánatot… Hazatérve ramat gani szobácskámba – a kezdetekben szinte minden nap – nekiültem, s blogba vetettem az élményeimet. Egyetemi történések, családi és baráti találkozók, utazások, hétköznapi teendők elevenedtek meg a kispaszti.com oldalon. Anya, apa, Tomi olvasta eleinte a sorokat. Gyakran felolvasták nagymamának is. Telt múlt az idő, s egyre többen kattintottak a Posztdok Naplóra. Az igazi népszerűséget egy szomorú eseménynek köszönhetem. A gázai 2012. novemberi Felhőoszlop hadművelet során igyekezetem naprakész hírforrásként szolgálni az izraeli történések iránt érdeklődők számára.
Tudomány, háború, zsidóság és természetesen a szerelem, házasság sem hiányozhatott a kék-fehéren szürke izraeli hétköznapokból. Naivitás lenne azt gondolni, hogy valami eget rengető dolgot tettem le a tudomány asztalára. Végeztem a munkám, legjobb tudásom szerint. Az idekint töltött idő legnagyobb eredménye az a személyes változás, amelyen keresztül mentem. Ennek köszönhetem Barbit, a feleségemet.
Most leteszem a billentyűzetet, ha az élet egyszer úgy hozza, talán újra elkezdek blogot írni.
Kedves Olvasóm!
Van aki velem tartott a kezdetektől, van aki az izraeli “vándorutam” során csatlakozott hozzám. Hálás szívvel köszönök meg minden hozzászólást, biztatást, emberi hangot, amelyet a naplóval kapcsolatban kaptam. Külön köszönöm Erős-Hajdu Szilviának, az izraeli Új Kelet és Kardos Péternek, a budapesti Új Élet főszerkesztőinek, hogy blogom rendszeres szemlézésével, írásaim megjelentetésével, az átélt élmények megfogalmazására sarkalltak. Nagy “todá” Nagy Ákosnak és Zizilendnek, akikkel a közösen életre hívott Kék-fehér blogstandunk révén sokat chateltünk az itteni életről.
Nem maradt más hátra, ideje búcsúzni. Lehet egyszer még visszatérünk, s újra megosztjuk a szürkés kék-fehér hétköznapok tapasztalatait. No, de ez már egy másik napló lesz.
Lehitraot és Shana tova 5774! Egy jó (egészséges és főleg békés) évre irattasson be mindenki!