Vegyészkedés...

posztdok napló 300. – epilógus, avagy napló zárás

A bőröndök bepakolva, a szoba kitakarítva. A Facebookról és a LinkedIn-ről már leszedve, hogy Bar Ilan-i posztdok vagyok. Még pár óra, s irány a repülőtér. Ideje hát mérleget vonni, lezárni a Posztdok Naplót!

Kedves Blogom!

Ennyi volt. Véget ér a posztdok történet. 2011 júniusában nekivágtam a nagy útnak, társul hívtam az internetes naplóm, megosztottam vele örömet, bánatot… Hazatérve ramat gani szobácskámba – a kezdetekben szinte minden nap – nekiültem, s blogba vetettem az élményeimet. Egyetemi történések, családi és baráti találkozók, utazások, hétköznapi teendők elevenedtek meg a kispaszti.com oldalon.  Anya, apa, Tomi olvasta eleinte a sorokat. Gyakran felolvasták nagymamának is. Telt múlt az idő, s egyre többen kattintottak a Posztdok Naplóra. Az igazi népszerűséget egy szomorú eseménynek köszönhetem. A gázai 2012. novemberi Felhőoszlop hadművelet során igyekezetem naprakész hírforrásként szolgálni az izraeli történések iránt érdeklődők számára.

statpns2Tudomány, háború, zsidóság és természetesen a szerelem, házasság sem hiányozhatott a kék-fehéren szürke izraeli hétköznapokból. Naivitás lenne azt gondolni, hogy valami eget rengető dolgot tettem le a tudomány asztalára. Végeztem a munkám, legjobb tudásom szerint.  Az idekint töltött idő legnagyobb eredménye az a személyes változás, amelyen keresztül mentem. Ennek köszönhetem Barbit, a feleségemet.

Most leteszem a billentyűzetet, ha az élet egyszer úgy hozza, talán újra elkezdek blogot írni.

Kedves Olvasóm!

IMG_20130331_121353Van aki velem tartott a kezdetektől, van aki az izraeli “vándorutam” során csatlakozott hozzám. Hálás szívvel köszönök meg minden hozzászólást, biztatást, emberi hangot, amelyet a naplóval kapcsolatban kaptam. Külön köszönöm Erős-Hajdu Szilviának, az izraeli Új Kelet és Kardos Péternek, a budapesti Új Élet főszerkesztőinek, hogy blogom rendszeres szemlézésével, írásaim megjelentetésével, az átélt élmények megfogalmazására sarkalltak. Nagy “todá” Nagy Ákosnak és Zizilendnek, akikkel a közösen életre hívott Kék-fehér blogstandunk révén sokat chateltünk az itteni életről.

Nem maradt más hátra, ideje búcsúzni. Lehet egyszer még visszatérünk, s újra megosztjuk a szürkés kék-fehér hétköznapok tapasztalatait. No, de ez már egy másik napló lesz.

Lehitraot és Shana tova 5774! Egy jó (egészséges és főleg békés) évre irattasson be mindenki!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s