Kategória: Gondolatok

“Nekem két régesrégi emlékem van a faházakról, az egyikben olyan 15 évvel(vagy többel) ezelőttről, amikor először voltam hanich Szarvason. A bátyókám emlékszem madrich volt és éppen galilos madrich. Én meg kisgyerekként az ő hanicháinak a kiskedvence lettem. Egy éjszaka a madrichgyűlés után bátyókám szokásához híven elment megnézni, hogy békésen alszom-e a szobámban, de az ágyamat szépen rendben találta. Nélkülem. A fél tábor engem keresett, amikor a Tamara és az Eszter (madricháim) megtalált az egyik faházban a bátyám egyik hanichájának az ágyában békésen szundikálva. Sosem felejtem el, hogy utána mit kaptam a bátyámtól.

A másik pedig, amikor a Faltammal, KisHisuval és még valakikkel együtt laktunk egy faházban (akkor ismertem meg a Faltamot) és a ő minden reggel vagy az óriási fekete szörnypókkal, vagy a vörös fehérneműs szőke bombázóval harcolt a paplan alatt, nem csekély szórakoztatásunkra.

Hát igen, régi szép faházak… Amikor még vidáman csattant a banánhéj a ferde falon…”

G. Miki

“Az egyik kedvenc emlékem a 144-ről (ahol 3 vagy 4 éven keresztül laktunk) galilos koromból van: öten laktunk a szobában lányok, és egyik este átjött egy csomó fiú. Hajnali 2-3 lehetett már, mikor valaki hirtelen sziszegett, hogy csendben legyünk. Fél perc múlva hallottuk is a két madrichot, akik elmentek a ház előtt.. már majdnem tovább mentek, mikor a Fifi gondolt egyet és ránk nyitotta az ajtót. Felkapcsolta a villanyt és ott nyomultunk mind a huszan, néztünk rá ártatlanul…”

Gazdag Juli

“Háát igen, a Faházak… Nem is tudom hol kezdjem, annyi emlék kötődik Hozzájuk. Ha valaki – úgy, mint én is – több évben is olyan szerencsés volt, hogy Szarvason tölthette nyara egy részét, és azon belül is a Faházakban, szinte biztos, hogy alig van olyan Faház, amelyikhez ne kötné valamilyen emlék. Hiszen, hiába volt az összes első ránézésre egyforma, közel sem voltak azok. Az egyik mögött éjjel a madrichok elől bújkáltunk, a másiknak a WC-jéban a szomszéd szoba lakóit bújtattuk (nem sok sikerrel ), a harmadikban a nagy kártya partyk folytak, a negyedikben meghaltam a gyilkosos játék során, az ötödikben a (néha unalmas) peulák folytak, a hatodik előtt beszélgettem először azzal a fiúval, aki már előző nyáron is nagyon tetszett és folytathatnám még oldalakon keresztül… A lényeg, hogy a lelkem egy részében most is tovább éltek, Ti, drága, feledhetetlen Faházak. Sosem feledünk Titeket, még akkor sem, ha már nem Vagytok és a helyetekre épült házak korszerűbbek is lesznek. Hiányozni fogtok! “

Emlékezz Te is: http://szarvasifahazak.com/emlekkonyv/

“Ezt a képeslapot a szarvasi relikviák között találtam. 1999-ben kaptam a törpémtől, Dénes Annától, a következő szöveggel: “Csak hogy emlékezz a táborra: gödör, Bet-David, uszoda és a faházak.” Hát, ez utóbbiakra most már tényleg csak emlékezni tudunk… “

Bori