“Itt laktam 1991-ben az első szarvasi táborozásomkor”… a felvétel 2004-ben készült
(kép forrása: Gy. Bori)
112-1991. Nem, ez nem a telefonszámom. Ez az a ház- és évszám, ahol és amikor életem első, örökre meghatározó szarvasi nyarát töltöttem. Nekünk nem kellett negevesként kiharcolnunk, hogy faházba kerülhessünk “Az első szarvasi szobám… – Gy. Bori emlékképei” A teljes bejegyzés megtekintése
Képeslap a 80-as évekből, a kőházak mögött jól kivehetőek a faházak csúcsai…
(kép forrása: P.A. képeslapgyűjteménye)
“Én is a 127-esben laktam először, és volt egy év, amikor szabályosan ki kellett harcolnunk, hogy ne a Chinatownba, hanem faházba kerüljünk… Nagy kár a házakért. Hozzá tartoztak a Szarvasi “countrysidehoz”, meghatározó, szimbolikus részei voltak a tábornak. Azt sajnálom a legjobban, hogy teljesen új típusú házak épülnek helyettük. A tábor többet nem lesz olyan, mint volt. Búcsúzzunk tiszteletteljes főhajtással tőlük!”
Rossee
A Holokausztal kapcsolatos témájú napok mindig a legnehezebbek a negevben… valamit mégis csak mondani kéne a témáról, de hogyan is… Ezen a téren a legemlékezetesebb peulát a 129-es szobában tartottuk, ahol egy erdő lakóinak sorsán keresztül próbáltuk megmutatni, hogy a kiközösítés, kirekesztés hová is vezetehet… ez volt talán az egyik legjobban sikerült foglalkozásunk abban a turnusban…
S az egyik legrosszabb is egy faházhoz kötődik, a 110-eshez. 2001-ben történt, hogy az Imateremben a negevnek megtartott Kristályéjszakás megemlékezés után leültünk beszélgetni egy kicsit a csoportunkkal, hogy ők hogyan élik meg a zsidóságukat a mindennapokban. A földön ültünk, a kör közepén egy sárga kartonon egy Dávid-csillag… Sajnos az első 1-2 perc értelmes beszélgetés után kudarcba fulladt a próbálkozásunk… amikor a 110-es felé jártam, mindig eszembe jutottak ezek a nem könnyű percek….
KISPASZTI WEB 
