Ha valaki egy fél évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy nemsokára preparatív kémiai feladatokkal kell megbirkóznom, s új anyagokat szintetizálok majd, meg nanorészecskéket állítok elő, hát őszintén szólva furcsán néztem volna rá.
Hat év elektrokémiai, mikroszkópiai vizsgálat és vasfelületek csiszolása és polírozása után ma azon kaptam magam, hogy kesztyűs kézzel benyúlok egy kesztyűs dobozba (glove box), s a kesztyűben lévő kesztyűs kezemre még egy kesztyűt húzok. Amikor ez mind megvan, indulhat a munka. Oktatóm kígyóembereket meghazudtoló mozdulatokkal dolgozik “odabent”, én még csak tapogatózom. A nap végére kész az első mintám. Huhh, de régen volt már az a nyárra tömbösített szerves kémiai labor az ELTE vegyész szakán.
Ami a lényeg, megcsináltam 🙂 … s most már akár jöhet a következő szintézis.
Az egyetem adminisztrációjával ezúttal egy másik ügyben állok csatában, de már csak mosolygok. Ha ma nem intézzük el majd holnap… ahogy Pató Pál uram mondta:
– Petőfi Sándor –
PATÓ PÁL ÚR
Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet,
Ha egy ifjú feleség…
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj’ isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég…
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Puszta a kert, e helyett a
Szántóföld szépen virít,
Termi bőven a pipacsnak
Mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres?
Mit henyélnek az ekék?…
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Hát a mente, hát a nadrág,
Ugy megritkult, olyan ó,
Hogy szunyoghálónak is már
Csak szükségből volna jó;
Híni kell csak a szabót, a
Posztó meg van véve rég…
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
„Ej, ráérünk arra még!”
Hazafelé jövet betértem a plázába. Ágyneműt akartam venni. A mostanit Ornától kaptam kölcsön, mivel az indulás előtt a túlsúlyt elkerülendő végül Pesten hagytam az otthonról hozottat. Azt hiszem, még sosem vásároltam huzatot meg lepedőt, mindent el kell kezdeni egyszer…
A két kedves hölgy csak foghíjasan beszélt angolul, így héberül és kézzel lábbal sikerült a beszerzés. Az egyikük a nemlétező angoljával megdicsérte a nemlétező héberemet. Ha már plázásztam, nem maradhatott ki az ÁNTSZ-étel sarka sem. Jelentem, a helyzet változatlan. Immunrendszeremet erősítendő a Burger Ranch steak-es újdonságát próbáltam ki. Volt benne valami kapros szósz, ami überelte az enyhén inas steak-ecskét.
Hát ennyit mára. Megjegyzem, miközben én békésen blogolok, ezrek tüntetnek Izrael utcáin: fiatalok, középkorúak, idősek együtt a magas lakhatási költségek miatt (napok óta sátrakban alszanak több nagyváros központjában); sztrájkolnak az orvosok, nővérek az alacsony bérek és rossz körülmények miatt, amelyek az egészségügyi rendszer összeomlásával fenyegetnek; literszámla öntik ki a tejet a gazdák a mezőgazdaság elkeserítő helyzete miatt… (hírek magyarul itt)
Tegnap este megint töprengő-órákat tartottam, amelynek eredményeként kigondoltam a mai blogbejegyzés címét: “a magánynak nincsenek GPS koordinátái”. Ezt a szakmailag szép napot kár lenne, e lehangoló témával lezárni, ezért felülbírálom esti döntésemet. Érdemes látogatni a virtuális naplóm, előbb-utóbb sorra kerül a téma.
/napok óta állandóan azt hiszem, hogy magyar szót hallok az utcán, buszon, egyetemen… érdekes/
KISPASZTI WEB 