posztdok napló 3. – A 63-as buszon…

Hétfőn este azon gondolkodtam, hová tűnt az a mindig nyüzsgő Izrael, amit eddig ismertem. Kedd reggel aztán kitörtem a Hamelech Josef – Negba – Hagana utca picit egyhangú, nyomasztó világából. Ezen a napon nem dolgoztunk az egyetemen, a közelgő Savuot ünnepe miatt. Legközelebb csütörtökön vár majd a Bar-Ilan Egyetem.

Szóval elindultam kedves ismerőseimhez, Ornához és Yossihoz, akik a dél-izraeli Ashkelon városában laknak. A szállásomtól lesétáltam a buszmegállóig, felpattantam a 63-as buszra, amelyiken kellemes izraeli melódiák szóltak. Gondoljunk csak bele, mennyire vidáman indulna a nap Pesten, ha a 7-es buszon vagy a 91-esen magyar zenék szólnának. Ahogy egyre közeledtünk Tel-Aviv belvárosa felé, egyre inkább teltek meg élettel az utcák, egyre inkább kezdett hasonlítani a táj ahhoz, amit az eddigi kilenc izraeli utam során megismertem. A busz csak kanyargott és kanyargott – remélem, majd hazafelé is megismerem, hol kell majd leszállnom, az úti célom a HaShalom vasútállomás volt. Este sokáig böngésztem a helyi busztársaság, a Dan weboldalát, de végül feladtam, hogy pontos számot kapjak arról, hány megállót is kell utaznom. Az tudtam, hogy az Azriel centernél kell leszállni, a három jellegzetes (kör, háromszög, négyszög) alapú felhőkarcolónál. Miután egy kedves néni megerősített a leszállóban, elhagytam a buszt. S az impozáns gyaloghídon át, az elengedhetetlen biztonsági ellenőrzés után beléptem az Azriel plázába. Nem volt időm nagyon szétnézni, de mintha a Westendben lettem volna. Az áruházból közvetlen csatlakozás van a pályaudvarra (na jó, inkább vasúti megállónak neveznénk Pesten). Jegyautomata, küzdelem, hogy a papírpénzemet bevegye,… majd a kapus beengedő rendszeren át irány a 2 vágány peronja. Igen-igen, időben érkeztem szokásomhoz híven, volt vagy fél órám. Szokás szerint csak néztem ki a fejemből, dízel vonatok jöttek mentek, az egyik koszosabb volt kintről, mint a másik, megfakult hirdetések. Jeruzsálem, Modiin, Rehovot, Beer-Sheva szerepelt az irányjelzőiken. Hazafelé igyekvő katonák, nagy táskákkal felpakolt nénik töltötték meg az állomást.Felnéztem, s egy nagy Spongyabobos lufit pillantottam meg, amelyik fennakadt az állomás betontetején. Pár napja Zsófi kolléganőmtől pont Spongyabobos kártyát kaptam búcsúzóul ajándékba. Hát igen globalizálódik a világ.

10:18-kor befutott a vonatom, Lod-Javne-Rehovot-Ashdod-Ashkelon volt az útvonal. Az emeletes vonatok a külsejükkel ellentétben egész tiszták voltak. Az állomáson már várt Yossi, lassan átverekedtük magunkat a közeli bevásárlóközpontnál kialakult, sz ünnepre készülők hadától kialakult dugón, majd Ornáékhoz mentünk.

Jó érzés, amikor egy távoli országban családtagként fogadják az embert. Finom, ízletes ebéddel vártak, paprikás krumpli, sültcsirke, dinnye… Orna jóideje vezeti újságunkban, a Hitközségi Híradóban a kóser konyha rovatot, hát igen, most már értem miért!!!

Kis pihenő következett, majd kávézás (nekem kis almalé), fagyizás, beszélgetés a teraszon. Délután felhívott Nathalie, az unokatesóm, hogy megyek-e hozzájuk ünnepi vacsorára, kicsivel később Dávid barátom (egykori szarvasi chanichom /táborozó/ csörgött rám, velük tartok-e valamilyen folyóhoz kirándulni? El halasztódott a velük való találkozás, más programom volt. Este egy ünnepi vacsorára voltunk hivatalosak Rehovotba. Ashkelontól kb. 30 percnyi autóútra. A város a híres kutatóközpontjáról, a Weizmann Intézetről híres. Egy igazi izraeli ünnepi vacsora volt, a magyar származású házaspár otthona megtelt élettel. 14-en ültük körül az ételektől roskadozó asztalt, azaz 15-en, ha az unokákat megörvendeztető, ablakon berepült sáskát is számítom. Á, és a kis kutyust ki is hagytam. Édeskrumpli leves, kapros és uborkás joghurt-leves, tengeri hal, lazac, rakott krumpli, gombafelfújt, saláták… csemegére túrógombóc (Savuotkor tejes dolgokat szokás enni), csokis-máktorta, cseresznyés-joghurt torta, gyümölcssaláta…

Ismételten megállapítottam, meg kell tanulnom héberül!!! Bár többen beszéltek az este angolul és magyarul, mégis csak jobb lett volna bekapcsolódni a héber beszélgetésbe. Remélem ragad rám majd itt valami a sémi nyelvből.

Késő este indultunk vissza Rehovotból, az estét Ashkelonban töltöm.

Ez egy gyönyörű izraeli nap volt! Orna és Yossi köszönöm!

U.i.: Nikinek, a blog lelkes olvasójának üzenném, igen ma is volt macskás történet, itt ül mellettem Stella a háziak kedvence (na jó ő nem fekete).

/helyesírás és elgépelés ellenőrzése majd később/