Csütörtök este, a főnökömmel folytatott sms-ezés után egyértelműen kiderült, hogy a péntek a sabattal együtt szünnap a laborban. A délelőttöt így takarítással, mosással töltöttem.
Az ünnepre Ashkelonba kaptam meghívást, anyum unokatestvéréhez, Miriamhoz. A véletlen úgy hozta, hogy Orna és Yossi, akiket egy korábbi blogbejegyzésből már ismerhet az olvasó, Észak-Izraelből Ashkelon felé haladva felvettek, így a pénteki vonatozás ezúttal elmaradt.
Ashkelon egy kedves 100 ezres “kisváros” a Földközi-tenger partján. Tiszta utcákkal, ápolt parkokkal, rengeteg építkezéssel. Miriam és Ahron, a férje nagyon kedvesen, szívélyesen fogadtak. A péntek esti vacsorára, hazatért mind a három gyermekük, Orit, Dudi és Josh is. Ezen az estén többet beszélgettem másod-unokatestvéreimmel, mint az elmúlt 30 évben összesen. Dudival eddig még sosem találkoztam. Természetesen nem egyedül jöttek, Orit a férjével és két kislányával, a fiúk a barátnőikkel.
Az ünnep beköszönte előtt elmentünk a tengerhez, majd a helyi uszodába is bepillantottunk. Volt idő egy kis pihenésre is. Telefonon hívott Teri néni, kedves Komáromból származó ismerősünk, a néni aki kis koromban vigyázott rám, ha beteg voltem és lánya Gizike. Szombati ebédre akartak hívni Tel-Avivban, de egy kicsit elkéstk, mert már Dél-Izraelben voltam.
A “Lecho Dodi” dallamait egy közeli zsinagógában énekeltük együtt. Az ünnepi vacsora ízletes fogásai ötvözték az izraeli, a keleti és a magyar konyha vonásait. Nagy élmény volt együtt lenni a családdal. Megismerni azokat a rokonokat, akikről sokat hallottam, de még személyesen nem találkoztunk.
A szombat a pihenés jegyében telt. Egy nap munka, internet, mobiltelefon nélkül. Beszélgetésekkel, sétákkal, alvással. Mindez a festői ashkeloni környezetben. Délelőtt a dédunokák társaságában felkerestük Ahron édesanyját. 
Aki örült az ajándékba vitt magyar pirospaprikának, s sokat mesélt ottani és itteni életéről is. Csatlakozott hozzánk a szombati ebédnél is. Az asztal ismét tele volt finomabbnál finomabb ételekkel, a rántott hústól kezdve a töltött paprikán át a csirkepaprikásig volt minden. Ja és persze humusz, meg saláták…
A délutáni szunyókálásból Yossi és Orna hangjára ébredtem. Látogatóba jöttek. Igen-igen, meg kell tanulnom héberül! Remélem jut rá idő, ideje elővenni a londonban vett nyelvkönyvet a bőröndből!
Az ünneptől a Havdala szertartással búcsúztunk el. Tamar, a nagyobbik unoka tartotta a fonott gyertyát. Ahogy Szervason szoktuk volt mondani, mondtunk egy áldást a borra, a fényre, a fűszerre, hogy az ünnepből átvigyünk egy ízt, egy illatot, egy kis fényt a hétköznapokra!
Az ünnep kimenetele után, 21:08-kor gördült ki a vonatom a helyi állomásról, útban a tel-avivi HaShalom állomás felé. Szolgálatba igyekvő katonák, diákok, gyerekes családok töltötték meg a szerelvényr.
Ez volt az első Sabatom Izraelben. Köszönet mindazoknak, akik széppé és emlékezetessé tették.
/ha helyesírási vagy gépelési hibát találtál, akkor tényleg olvastad a blogom,… ok majd javítom/
KISPASZTI WEB 