Elkezdődtek a mai nappal a munkás, kutatgatós hétköznapok. Még mindig akad mit intézni is. Jobbról küldenek balra, fentről le… egyik épületből a másikba.
Megtörtént az első szakmai megbeszélés a főnökömmel, s kezdem feltérképezni az intézet nyújtotta lehetőségeket.
Elindult a szakmai munka… mindemellett természetesen igyekszem megragadni minden szentföldi pillanat varázsát. Tanúskodjon erről az alábbi két reggeli fotó.
Hazafelé jövet bedobtam egy gyrost, azaz itt swarmának hívják. Ahogy az asztal mellett eszegettem a pitába töltött finomságokat, két-három macska jelent meg körülöttem, a legnagyobb fekete volt… szerencsére most nem ment át előttem.
Ma odahaza Komáromban Mártírnapot tartottak, az 1944-ben elhurcoltakra emlékeztek az összegyűltek a temetőben és a zsinagógában. Életemben először nem tudtam ott lenni, nem köszöntöttem a vendégeket, nem szereltem hangosítást, nem mondtam verset, nem készítettem elő fáklyákat, nem működtem közre a nap sikeres lebonyolításában… Fura volt. hogy nem tudtam a többiekkel, az otthoniakkal és a messze földről hazatérőkkel együtt lenni. Lélekben Komáromban voltam!
KISPASZTI WEB 