posztdok napló 5. – madrich pólós hétköznap

Ma reggel szarvasi madrich pólóban mentem dolgozni, életemben először. Itt senkinek sem tűnt fel a Dávid-csillag, a hai, a héber betűk, a két kalács,… A 2010-eset vettem fel, hátán a Just Jew It! felirattal.

Az utamon ismét macska-kíséretet kaptam, bár ezúttal a fekete cicák távol tartották magukat tőlem. Akadt viszont egy-két kutya. Az az érzésem mintha a kistestű ebeket csak úgy kiengednék reggel sétálni. Szerencsére a nagyobbak közelében gazda is volt. 6:00-kor kelek, 7:00-kor indulok. Az utcán ekkor már zajlik az élet, nyitva a műszaki bolt, a zöldségesek pakolnak, járnak a buszok… rájöttem, hogy a séta helyett a Negba utcán le is tudnék buszozni, de első a testmozgás (esetleg majd ha jön az esős időszak).

Utam egy gyalogos felüljárón vezet át, a Haifára menő 4-es út felett, hát nem szívesen ülnék itt a reggeli dugóban araszolva…

Odabent viszonylag csendes nap volt. A főnök elutazott egy megbeszélésre, s… hát igen vannak univerzális munkavállalói szokások… Irodalmaztam, készültem az általam tartandó osztályszemináriumra. Elment a nap. Ma is hiába vártam, hogy majd együtt megyünk ebédelni… ez itt nem szokás, legalábbis a mi csoportunkban. Végül lementem a nanoépület büféjébe, kétféle szendvics volt, ja meg meleg szendvicsek de azokat lassan sütik, én meg nem szeretek sokáig távol lenni a munkától. Szóval azon dilemmáztam, hogy a kék vagy a zöld címkéset válasszam. Ahelyett, hogy megpróbáltam volna kisilabizálni a héber írást a zöld mellett döntöttem. Be voltak fóliázva, s a töltelékük egyáltalán nem látszott ki. A zöldet vettem meg egy kis almalével. Meglepetésemre avokádó krém volt benne, uborka és csíra társaságában. Fujj, gondoltam először, de aztán elfogyasztottam, a kifli igazán ízletes volt a többi felejthető, csak a vizuális élmény volt megrázó.

Délután volt egy Happy Hours nevű program, állítólag most volt először, s ezután minden hónapban lesz. A nanointézet munkatársai jöttek össze az ötödiken üdítőzni, sörözni (hát remélem alkoholmentes volt!), chipszezni. A késő délutáni (16:00) órán már csak én voltam jelen a csoportból, s mivel nem ismertem senkit, s a résztvevők sem törekedtek arra, hogy egy vadidegennel töltsék a happy órájukat, csak keveset időztem a programon. Az ötlet tetszett remélem egyszer megrendezzük a Kémia Kutatóintézetben is, mondjuk a 4-es épület előcsarnokában (itt is a folyosón volt).

Hat után indultam haza, előtte még volt egy érdekes szakmai beszélgetésem a csoport egyetlen, a főnökön kívüli, senior kutatójával.

Az út során nyitott szemmel jöttem, már reggel kinéztem egy mellékutcát, ahova be akartam térni. Találtam egy nagy szupermarketot. Be is vásároltam tisztítószerekből, reggelire valóból. Mikor kijöttem, látom, hogy szemben van egy nagy pláza szerű áruház is. No majd legközelebb!

Kezdtem éhes lenni, tudtam, ha hazaérek újra nem indulok neki, hát betértem egy kis kajáldába. Egy nagy szelet sült csirkemell, krumpli, saláta volt az estebédem.

Két sikeres felfedezésről is be kell számolnom:

1. rádöbbentem, hogy a fürdőszobában is van külön lámpa (tejüveg van, szóval nappal világos, este meg a szoba lámpája is megvilágítja valamennyire).

2. kiderült, hogy az oldalsó kis folyosóra néző ablakon kívül van másik ablak is a szobán. Eddig egy nagy csúnya függöny takarta, amit nem húztam el soha, ma kértem, hogy ha lehet cseréljék ki, s egyszer csak elém tárult egy pici balkon (közebén egy egy mazgannal /légkondi/), amelyik a pálmafás kertre néz.

Hát igen, nem hiába jártam kutató szakra. :))))

Ja még valami, végül kivettem a szobát hosszabb távra. A barátok, rokonok tanácsait figyelembe véve.

/mindig mondták, jó vagy András magyarból, csak a helyesírás… majd a következő félévben jobb lesz/