posztdok napló 12. – nano IS green, avagy tényleg zöld a nanotechnológia?!

A sabesz gyorsan elsuhant, reggel sokáig szunyókáltam – talán érezve, hogy a hét elején majd felpörögnek az események -, olvastam, hébert tanultam, megpróbáltam elmélyedni az infravörös spektroszkópia rejtelmeiben. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy sötétedik, lassan kimegy az ünnep. Először arra gondoltam, kiugrom valamit enni, aztán kis kutatást végezve a hűtőmben arra a megállapításra jutottam, hogy akad még itthon elegendő táplálék.

Vasárnap reggel ismét 6:00-kor keltem, irány az egyetem. Pár hete vettem észre az egyetem weboldalán, hogy szerveznek egy NANO IS GREEN (értitek, IS, mint Izrael) konferenciát a kampuszon. 2 nap előadás, 3 nap túra az izraeli zöld-nanoiparban. Miután témavezetőm rábólintott a részvételemre, s mivel most nem kellett az izraeli repülőjegyre külön költeni, bejelentkeztem a viszonylag elfogadható árú rendezvényre.

Persze a naptáramban is akadt már egy-két bejegyzés. A pénteki szerelő ismételt látogatás, munkavédelmi oktatás, csoportszeminárium,…

Vasárnap reggel elsőként érkeztem (!) a konferenciának otthont adó előadóhoz. Amúgy az épületünk földszintjén van, s szinte minden nap tartanak benne egy-egy konferenciát, ilyenkor a kávészüntezők hadán kell átverekednie magát az embernek.

Lassan szállingóztak a résztvevők, németek, dánok, angolok, bolgárok, izraeliek. Egyenpóló, közös fotózás, Szarvasról ismert névmemorizáló játék. Aztán előadások, előadások,… mindarról, ami nano és zöld. Napenergia, kórházi textíliák, elemek,…

Aztán újra csoportkép. Ebédre a büféből már ismert, s végigpróbált szendvicsek.

Délután intézetlátogatás, amelyet kihagytam, mert szólított a munka. A pénteken kapott műszerrel kellett egy kicsit foglalkozni. Életemben először dolgoztam glove boxban, hát igen, ha hosszabb karjaim lennének, mindent elérnék, s lehet, hogy még az üvegre se kéne feltapadnom. Elsőre egész jól ment.

A munka után vissza az előadásokra, majd közös vacsora a kampusz főbejáratával szemben található falafelesnél. Utána irány az éjszakai Tel-Aviv. A logisztikai problémákat orvosolva, sikerül mindenkit autóba ültetni. Magát a konferenciát lelkes diákok szervezik, akik kötődnek a STAND with Israel szervezethez. Igazi kék-fehér (ex-szarvasi) hozzáállásuk van a dolgokhoz. “A nanotechnológia, elhelyezi Izraelt a világ térképén” – mondotta elvileg Simon Peres, izrael elnöke – legalábbis a kutatói fórum lelkes, s kicsit túlpörgő moderátora szerint.

Az éjszakai Tel-Aviv, hát igen, a Hayarkon utcában vagyunk a szállodák övezte sétánynál egy bárban. Elsőnek érkezünk, fokozatosan telik meg a hely, mire éjfél után távozunk, már egy gombostűt sem lehetne leejteni. A hosszú combú pincérnő csak hordja az italokat. Nincs Makabi, így beérem a Goldstarral. Aztán emeljük a poharunkat még egy vodka-karamellel is (hogy mik vannak). Beszélgetünk, hallgatjuk a tucc-tucc zenét. Lassan indulunk hazafelé. Alkalmi taxisom, az egyik szervező lelkesen hallgatja diaszpórabeli tevékenységemet, majd közli, cionistább vagyok az izraelieknél, illetve, hogy ő még sosem járt a Yad Vashemben.

Éjjel egy mire ágybakerülök. Ja és nincs net, elmarad az e-mail olvasás.

Kedden kicsit feszülten kelek, ma tartom a csoport előtt a bemutatkozó előadásomat. Azaz, csak tartottam volna, mert a főnök negyed kilenckor lefújta, hogy a sok hiányzó miatt csúsztatunk egy hetet. Hát jó, a rozsdásodó vasak és az STM képek nem futnak el.

Irány a konferencia, kezdünk csapattá érni. Reggel az izraeli Tudományos és Technológiai Miniszter látogatott el hozzánk, ő egyébként rabbi is, s mondandója végén nem marad el egy kis bibliai tanítás sem. Megtudjuk, hogy a “tudomány mindannyiunk közös nyelve”, vallási, etnikai hovatartozástól függetlenül.

Előadások. Rövid villámbemutatkozások 3 dia erejéig. Aztán újabb előadók a haifai Technionból, a rehovoti Weizmann Intézetből, a jeruzsálemi Héber Egyetemről és a Tel-Avivi Egyetemről. Délután poszterszekció, azaz előtte még elugrom a munkavédelmi oktatásra. Keresem a 301-es épületben a földszinti termet. Végül ráakadok, egy amerikai diákcsoporttal együtt képeznek. Ők 6-10 hétre jöttek, s a nanointézetben illetve a kémiai tanszéken dolgoznak majd a nyáron. Van még néhány izraeli diák, s egy-két kakuktojás, mint én. Egy nyugdíjas bácsi oktat, olyan forma, mint a KK-ban Tmuci bácsi. Ha baj van 7777, remélem nem lesz rá szükség.

Poszterezünk, előadásokat hallgatunk, majd egy srác érdekes játékot játszik velünk. Jövőkutatással foglalkozik, s minket is erre ösztönöz másfél órán át. Már megint, mintha Szarvason lennénk. Kiscsoport, feladatlap, nagycsoport 🙂 nincs új a nap alatt.

Öt fős csapatunk, az általam mondott ötletet dolgozza fel (demokratikus szavazáson győzött 🙂 ). Az elején szkeptikus voltam, de a végére hatalmas sikerrel zárult a workshop.

A nap zárása, tészta és salátavacsi a kampusz Greg kávézójában. Utána éjszakázás, de most inkább haza indulok, reggel folyt. köv.

U.i.: Két német sráccal elindultam felfedezni a kampusz északi, újabb részét, amerre még nem jártam. Útközben kiderült az egyiküknek van egy magyar ismerőse, Balla Zsolti, a lipcsei rabbi. Kicsi a világ, Zsoltit évek óta ismerem, hát igen persze, hogy Szarvasról.

U.i.2.: Mielőtt hazaérem, a ház előtt egy fekete macskával találkoztam, egy autó tetején ült, s egészen fura feje volt (sajna mindkét kezem tele volt, s a fotó most elmaradt).

Reggel korán kelek, Lajla Tov, kedves Olvasóim

/…/