posztdok napló 13. – három nap a szentföldi nano körül

Kedd reggel a Bar-Ilan Egyetem előtt gyülekeztünk. Abbyvel, az USA-ból egy évre a Technionra érkezett PhD-hallgatóval vitattuk meg az izraeli élet mindennapjait. Másodiknak sikerült megérkeznem (csak), haladok!

Lassan jöttek a többiek is, elindultunk háromnapos túránkra. A csoport könnyebb kezelésének érdekében, mindenki kapott egy-egy számot (mennyi szarvasi ash laylan /éjszakai bátorságpróba/ játszottuk el ugyanezt). Én lettem a 10-es.

Első állomásunk Dimona, az atomerőművéről is híres település volt. A Brightsource Energy nevű cég napenergiát hasznosító telepét tekintettük meg. Először buszból, majd testközelből. Természetesen csak a munkavédelmi oktatás után, speciális cipőbe és védősisakba öltözve. Több mint 1000 tükör gyűjti össze a napsugarait, hogy aztán azt egy hatalmas torony irányába verje vissza. A tükrök megtekintése után, a toronyba is feljutottunk.

Dimonából Sde Boker kibucba mentünk, utunk során egy holdbéli tájra emlékeztető kráter közepén fogyasztottuk el az ebédünket. Mindeközben megismerkedhettünk a program izraeli szervezőivel is.

Sde Bokerben szintén a napenergiát hasznosítják, a beershevai Ben Gurion Egyetem kihelyezett laborjában ismerkedhettünk meg a szakma fortélyaival. Bejártuk a parkot és a látogatóközpontot. A kibuc mellett van eltemetve Izrael első elnöke, David ben Gurion és felesége. Az ő sírjukat sem hagyhattuk ki, ha már itt jártunk.

A nap utolsó állomása Mitzpe Ramon volt. Túrával indítottuk a városka megismerését. Sziklás domboldalakon kapaszkodtunk fel majd le, hogy minél többet megtudjuk a Ramon-kráter kialakulásáról, az itt elterülő nemzeti parkról. Ezután a szervezők által legnagyobb bulinak tartott “rappelling” következett. Ez annyit jelent, hogy megfelelő védőruhában és biztosítással az ember leereszkedik a kráter sziklás falán. Ha fizetnének, akkor sem, gondoltam magamban… élvezve a csodálatos panorámát, s a fülemben szóló izraeli rádiót skippeltem a programot.

Az estét egy (talán egyetlen) helyi szállodában töltöttük. Egy hatalmas apartmant kaptunk, három szobával, a német, de Hong-kongban tanuló Frederickkel és az olasz, de Spanyolországban dolgozó Robertóval. A napnak még nem volt vége. Egy közeli kibucban vacsoráztunk, majd egy lelkes túravezető előadását hallgattuk meg a bolygókról és a csillagokról.
Ezt követően olyat láttam, amit még sosem. A Mitzpe Ramon feletti égbolt lenyűgöző, mintha egy scifi filmbe csöppentünk volna. A nagy szél sem tántorított el minket, hogy szemügyre vegyük a csillagképeket, illetve teleszkóp segítségével pl. a Szaturnuszt is. Tényleg ott a gyűrű körülötte!!! Az estét közös tábortűzzel zártuk

Reggeli után indultunk a Holt-tengerhez, ahol az AHAVA cég laborjába voltunk hivatalosak, megismerendő a nanotechnológia és a szépségipar legújabb vívmányait. Érdekes lehet itt dolgozni, fehér köpenyben járkálni ott, ahova a legtöbben üdülni, gyógyulni jönnek. Érdekes szakmai élmény volt!

Közös ebéd, lebegés a Holt-tengeren, majd irány a nemzeti park. Sajnos elkéstünk (kimaradt egy túra – úgy, de úgy sajnáltam 🙂 ), így az En Gedi-i vízesések miatt egyszer még vissza kell térnem ide, ez eddig mindig kimaradt.

Jeruzsálem felé vettük az irányt, a fővárosban a Beit Yehuda diákszálláson kaptunk helyet. A pizzázás után az Óvárosba indultunk. A Fény fesztiválja volt ezen az estén, így buszunk csak araszolt a dugóban. 22 óra helyett, csak 23-kor kezdhettük meg a Siratófal tuneljeinek megtekintését.

Jeruzsálemnek van egy sajátos magávalregadó feelingje. A Siratófalnak meg dublán, mint ahogy pészachkor szoktuk mondani: “Jövőre Jeruzsálemben!”. Nekem ismét megadatott, idén már másodszor!!!

Ahogy beléptünk a tunelekbe, az első teremben egyszer csak feltűnt egy otthoni ismerős, Benu, a szüleivel. Szarvason dolgoztunk évekkel ezelőtt együtt illetve az öccse madrichja voltam vagy három évig. Kicsi a világ, pont a Siratófalnál összefutni!

Az egy órás idegenvezetés után, volt időnk a falhoz is lemenni. Néhány kollégám az MTA Kémiai Kutatóközpontból írt egy-egy üzenetet a falba. Jelentem, a küldemény kézbesítve.

Hajnali kettő körül kerültem ágyba, tartalmas, szép nap volt.

Utolsó napunk során visszatértünk az Óvárosba. Idegenvezetőnk a Cion-hegyen indított. Dávid-sírja, Utolsó vacsora terme,… A háztetőkre felkapaszkodva magyarázta el a négy negyed (zsidó, arab, örmény, keresztény) kialakulásának történetét, majd a Siratófalra néző kilátópontra mentünk. Hallottunk az 1948-as, 1967-es eseményekről, az Óváros mai helyzetéről.

A Cardónál kaptunk szabadidőt, így bevethettük magunkat az arab bazár és a zsidó negyed ellenállhatatlan, szuvenírekkel zsúfolt boltjaiba.

Utolsó hivatalos programunk egy találkozó volt a Héber Egyetemen, Prof. Israel Aumannal. A Nobel-díjas kutató Izrael jelenlegi helyzetére és a békefolyamat lehetséges kimeneteleire próbált meg válaszokat adni az általa kutatott játékelmélet segítségével.

A kicsit vontatott és a csoport többségének témában meglévő előzetes ismereteit egyáltalán figyelembe nem vevő eszmefuttatást követően visszaindultunk Tel-Avivba. A helyi piac mellett egy étteremben került sor a búcsúvacsorára.