posztdok napló 16. – paztera(a)mail.biu.ac.il

Néhány e-mail és telefon után ma reggel felhívott az egyik informatikus, hogy merre talál meg a kampuszon, jönne kijavítani a nem működő drótpostámat. Két perc múlva ott is volt, így a Bar-Ilanos e-mail cím boldog tulajdonosa lettem.

Emlékszem, egy-két évvel ezelőtt egy túlbuzgó munkatársunk körlevelet intézett a KK-ban az osztályunk tagjaihoz. Mindazok, akiknek az e-mail címe nem tartalmazza a vezetéknevét, igényeljen új címet. A “vicces” e-mail azonosítok komolytalanok. Ekkor már évek óta használtam a paszti(a)chemres.hu címet, s nem szívesen váltam volna meg tőle. Lázadó ifjoncként azonnal összegyűjtöttem a “vicces” e-mail című akadémikusok névsorát az mta.hu oldalról, s egy válaszkörlevélben üzentem meg a kollégának, hogy nem az e-mail címen múlik a tudományos színvonal. Végül az e-mail címeink megmenekültek, igaz az új belépők már csak keresztnév.vezetéknév kombinációt kapnak.

Nos, itt a Szentföldön nem volt választás, az infósok generáltak egy címet. Így lettem paztera. Nekem tetszik, valahol átmenet a “vicces” paszti és a komoly, tudományos paszternak között.

Reggel, munkába menet rádöbbentem, hogy Ramat Gan egyben egy nagy állatkert is. Nem beszélek most a macskákra. Itt jut eszembe, egyre több kismacskát látni! Vannak galambok, varja, kutyák és reggel találkoztam két nyuszival is. Sajnos gyorsabbak voltak, mint én, s nem sikerült lefotózni őket. Az egyik rozsdabarna volt, a másik fekete, s ha jól láttam nyakörvük is volt.

Odabent zajlott a kutatómunka, délben a büfé egyhangú választékából a bolgársajtos (ez a neve), kékcimkés szendvicsre adtam le a voksomat.

Az irodában ezerrel dübörög a légkondi,… sikerült is egy kis “szarvas szindrómát” összeszedni a légkondiba ki-be játék eredményeként.

Este benéztem a Landau utcán lévő plázába, amelyet még a második héten fedeztem fel (lásd egy korábbi bejegyzésben). Földszint és egy emelet, szokásos plázaüzletekkel. Lassan egy hónapja nem hódoltam a gyorséttermek globalizáló egyenkajáinak. Itt volt az idő, egy hazai hálózatot választottam, mivel a világmárkák még nem törtek be a ramat gani hétköznapokba. Annak ellenére, hogy egy ÁNTSZ ellenőrzésen nem biztos, hogy átcsúszna a pláza evősarka, egész ízletes volt a hamburger menü.

Ha már itt jártam, betértem a szupermarketbe is. Ebben az országban nem ismerik a kis kiszerelések fogalmát. A WC-papírt 9-es csomagokban árulják, van 20-as és 40-es csomag is. Hasonló a helyzet a papírzsebkendővel is. Nincs európai méretű, kis csomagokban. Na jó, a 130-as doboz mellett döntöttem. Majd összehajtom kicsire, s zsebrevágok egy köteget.

A Negba utca tele van élettel… Szép estét Ramat Gan!

/…/