posztdok napló 17. – “Akkor te most Szlovéniából jöttél?”

Ma volt a nagy nap, a bemutatkozó előadás. Eredetileg 20-ára volt kitűzve, de végül egy héttel elcsúsztatták, aztán még egy nappal. A 71 diás előadás első slide-ját még akkor elkészítettem, amikor kb. másfél hónapja igent mondtam az izraeli lehetőségre.

Már akkor gondoltam, hogy biztos kell majd egy előadást tartani valemelyik csoport megbeszélésen. Így is lett, még az indulás előtt olvastam a nevemet a havi tervben.

Egy kis szemináriumi szobába zsúfolódtunk be, nem volt vászon és projektor, egy nagyképernyős tv segítségével tartottam a prezentációt. Először arról beszéltem ki is vagyok, felvillant Komárom, a Menház, Szarvas, az eddigi kötődés Izraelhez, majd jött a tudomány, az egyetem, az MTA Kémiai Kutatóközpont, a doktori munkám részletes ismertetése, a mikroszkópos projektek. Végül néhány szót ejtettem a tudománynépszerűsítő óvodai, középiskolai és intézetlátogatási programokról. Egy diát szenteltem a Nanopaprikának is.

Kiosztottam egy-két Menházas szóróanyagot, s megpróbáltam válaszolni a számos szakmai kérdésre. A főnök szerint jó volt az előadás. Reggel, amikor felkeltem, úgy éreztem meg kell adni a tiszteletet a kollégáknak, fehér inget vettem az oktatásokkor nélkülözhetetlen kémiás nyakkendővel.

Az előadás végére teljesen elfáradtam, valószínű, tudat alatt izgultam egy kicsit. Mégis az első “fellépés” a többiek előtt, pláne angolul, s egy csomó olyan eredménnyel, amelyekről utoljára a tavaly májusi védésemen beszéltem.

A napnak nem volt még vége, jött még egy-két megbeszélés, irodalmazás, egyéb munkák…

Hazafelé szinte minden buszmegállóban egyen pólós fiatalok álltak. Én már reggel beszereztem tőlük Ramat Gan új tömegközlekedési térképét. Mindenki lázban ég, pár nap, s megváltoznak a buszjáratok, ahogy olvasom, mindez áremeléssel is párosul.

Jelentem, ma nem láttam a két nyuszit, pedig szerettem volna lefotózni őket. Akadt viszont egy újabb biológiai megfigyelésem, a macskák hihetetlen precizitással tudnak helyből felugrani a kukák tetejére. Mindig az az érzésem, egyszer rám ugranak. Egy fekete ma ismét átment előttem.

Hát ez volt a “nagy nap”, estére egy kis olvasnivalót ajánlok: Fiatal kutatók túlélő üzemmódra kapcsolva

/de jó lenne tíz ujjal gépelni…/