posztdok napló 18. – íróasztal kutatóközponti naptárral

Ülök az íróasztalom mellett, egyetlen dolog van rajta, amelyet otthonról hoztam. A régi jó Kutatóközponti asztali naptár. Minden év decemberének elején Andi, az intézetünk titkárnője szokta kiosztani.Klasszikus határidő naptár, minden napnak egy oszlop.

Itt kicsit furán mutat, hiszen a hetek vasárnappal indulnak. Így mindig hétfőn reggel kell átfordítanom, amikor Izraelben már ezerrel dübörög a munkahét.

Szóval ülök a naptáram előtt, s a bejegyzéseket böngészem. Ezeket még a tavasz folyamán írtam bele a kincstári kalendáriumba. Az elkövetkező hétvégénél a következő bejegyzést olvasom “családi tábor előkészítő hétvége”, a jövő héten pedig: “Szarvas – precamp”.

Emlékszem tavaly, egy pénteki napon Ubullal leugrottunk Szarvasra előkészíteni a szarvasi családi, egy hét múlva meg a madrich buszon ültem ismét az Alföld felé igyekezve, hogy egy újabb hétvégét töltsek el ott.

Idén is hasonlóan terveztem,… a végén most itt vagyok Ramat Ganban.

Hogy fáj-e 11 év madrichoskodás, korcsoport vezetősködés után eltávolodni gyermekkorunk legszebb nyarainak helyszínétől? Nehéz kérdés. Nem mondom, hogy itt mellkastájt nincs egy fura érzés. Azért fájdalomnak nem nevezném. Élményekkel, barátokkal teli szép hetek, hónapok voltak. Mielőtt elindultam Izraelbe, előző délután még a tábori korcsoportvezetői gyűlésen ültem. Szóval fura lesz, de az élet, s a tábor is megy majd tovább Paszti-féle precampi Havdalák, Negeves korcsoportprogramok, szobaosztás, esti mesék nélkül is. Valahol ez a szép az egészben, hogy mindig azok az emberek hozzák létre újból és újból a szarvasi csodát, akik ott vannak, akik peulát, sportot, artot, táborszintű estiprogramot tartanak.

Mi mást mondhatok, írhatok sikeres nyarat SZARVAS 2011!!!

Ha már az otthoni dolgokról írok, ma kaptam egy esküvői meghívót az egyik gimis osztálytársamtól. Mindig jó érzés, ha az embert, az együtt eltötött iskolai éveket nem felejtik el. Föri, sok boldogságot!

A munkában ma minden ment úgy mint az előző napokban. Délután a főnök születésnapja alkalmából sütiztünk egy kicsit, volt egy kis meglepetés előadás is. Készült egy csoportkép is, remélem majd sikerül megszerezni a blognak.

Hazafelé ment betértem egy schwarmára a Hagana utcában, minden nap ez előtt a kis étkezde előtt megyek el naponta kétszer is, most valami behúzott. Kicsit jobb volt a kaja, mint máshol (vagy estére már eléggé megéheztem). A Negba utca élte a megszokott felpörgött kora esti életét. Macskák, kutyák… Összefutottam egy temetési, gyászoló menettel is, ez kicsit megrázó volt. Ilyet felénk nem látni.

A buszmegállókban ugyanazok a fiatalok osztogatták az információs kiadványokat, akik reggel. Hosszú napjuk lehetett…

Holnap csütörtök a hét utolsó munkanapja…

U.i.: A nap kérdése, hány macska van a képen?

/hol a korrektúra gomb?/