posztdok napló 19. – töltött tojás, JDC LAUDER CAMP-es póló, no meg egy e-mail

21:23 van Tel-Avivban, az időjárás napok óta egész elviselhető. Nincs túl meleg, estefelé fújdogál a szél. A 2-es csatornán nézem Izrael egyik kedvenc vetélkedőjét, a Master Chefet. Az előbb egy magyar származású bácsi “töltött tojást” (ezt biztosan megértettem, hiszen magyarul is elmondta) készített, a zsűri mind a négy tagja megkóstolta, és az egyik sírva fakadt tőle. A végén megkapta az M-betűs kötényt, ami, ha a nemlétező héber tudásom alapján jól értettem, a továbbjutást jelentette.

Ideje hát bejegyezni egy két dolgot a mai napról az elektronikus naplómba. Amikor reggel a Negba utca végére értem, s a zebránál a lámpára vártam egyszer csak egy biciklis jelent meg, egyértelműen szarvasi tábori pólóban. Amint elhaladtam előtte, kibetűztem: SZARVAS 2008.

Ö is a Hagana utcába kanyarodott be, s igen-igen a hátán ott volt a 18-as szám és a Hai betű. Ekkor ünnepelte a tábor a 18. születésnapját. Az egyik kis bolthoz sietett a srác, ahol egy teherautó sofőrnek segített lepakolni valamit. Először arra gondoltam, megszólítom, s lefotózom, de végül feladtam ezeket a terveket.

Mekkora annak a valószínűsége, hogy Ramat Ganban szembe jön valaki egy Lauder Camp-es trikóban? Azt mondtam magamban, bármilyen is lesz ma odabent a munkában, nekem már jó napom van! Tegnap írok egy bejegyzést, s most meg megelevenedik előttem Szarvas. :))

Beértem, s egy újabb meglepetés várt rám. Az e-mailjeim között ott lapult egy, számomra nagyon kedves üzenet. A blog egyik rendszeres olvasójától, akit pár hónapja nagyon közelállónak éreztem magamhoz. A sors végül máshogy rendezte a dolgokat,… Egyszerűen jó érzés volt, hogy írt!

Az ebédszünetem alatt ezúttal nem a kis kávézóban fogyasztottam el a szendvicsemet (Sárga sajtos, ezt a héten még nem próbáltam. Igazából halasra vágytam, de az már elfogyott.) Szóval az épület másik oldalán a márványpadocskák egyikére telepedtem le. Hirtelen valaki megkocogtatta a válamat. Frederick volt az, a Nano is Green konferencia résztvevője, aki maradt még egy hetet az országban. A német srác jelenleg Hong Kongban doktorizik. A múltheti kirándulás során Mitzpe Ramonban és Jeruzsálemben is egy szobában laktunk. Nagyon megörült nekem (Hogyan ismert fel, hiszen háttal ültem a bejáratnak, rejtély? Azt már többen mondták, hogy a macis járásomról fel lehet ismerni, de hogy a hátamról is…) Dumáltunk vagy 20-25 percet, szerintem többet, mint az 5 napos zöldnano program egésze alatt… Őszinte leszek, teljesen meglepett, amikor feltűnt, nekem olyan távolinak tűnik már a nanotalálkozó, mintha egy éve lett volna.

Jövő hétre megbeszéltem egy-két mérést, remélem tanulok majd új dolgokat. Az egyik kolléga ma 7:58-kor megjegyeztem, nem tud olyan korán érkezni, hogy én már ne legyek bent :))) /KK-ás kollégák mi ez a rosszindulatú mosoly/

Vége a munkahétnek, bevásárlás, hétvége előtti telefonok kedves ismerősöknek. Múltkor vettem egy instant kukorica levest, ezt szántam részben vacsorának. Khmmm, talán hidegen lemegy belőle egy-két kanál…

A Master Chefben valahogy finomabbakat főznek…

/a hajóra száll a papagáj, az uszályra a gólya… forrás: Mosó Masa mosodája/