posztdok napló 44. – Selye gimi…

Tegnap este teljesen felvillanyozott a szarvasi élő közvetítés. Hihetetlen hol tart már a technika! Köszönet az online adás létrehozóinak.

Miután véget ért a tábori eufória, felnéztem a Facebookra. Valaki keresett a chaten, jelezte a kis piros zászló a bal oldalon. Egy egykori Selye János Gimnázium-i osztálytárs. Nevezzük a személyiségi jogok tiszteletben tartása miatt pl. Gézának.

Az érettségi óta nem találkoztam vele. Pár éve ismerősök vagyunk a közösségi oldalon, de eddig még nem nagyon léptünk kapcsolatba. Emlékeim szerint a gimi négy éve alatt 15-20 mondatnál nem beszéltünk többet. Valahogy nem voltunk egy társaság (tőle láttam először, hogyan lehet történelem órán üdítős dobozból alkoholt inni)… Most valahol Nyugat-Európában él, s a virtuális fénykép-albumai alapján rendes családapa.

Szóval megvártam, míg elérhető lett, s ráírtam (lehet, ilyen szó, ebben az értelemben nincs, de  Komáromban így mondanánk). Közel 30 percet beszélgettünk, látta, hogy idekint vagyok, s úgy érezte, megosztja velem a kétezres évek elejéről származó, kalandokban bővelkedő szentföldi élményeit.

Régen esett ennyire jól, hogy valaki rám kattintott. Úgy értekeztünk 12 év után, mintha tegnap váltunk volna el az egykori bencés gimnázium falai között.

A beszélgetés vége érdekes fordulatot vett. Géza, azt gépelte a chat ablakba, hogy “irigyellek amiatt amire vitted…veled kellett volna egy padba kerülnöm”.

Ezzel a sorral teljesen ledöbbentett, s most így átgondolva is ugyanazt írnám, mint tegnap este: “én téged irigyellek, két gyerkőc többet ér mint a diploma, doktori cím”.

Talán többet nem kell a mai bejegyzéshez hozzátennem. Jó hétvégét kedves Olvasóim, itt már az van!

U.i.: Macska- és állatkedvelő ismerőseimnek ezúttal egy kedves, szintén Izraelben élő blogger-társám bejegyzését ajánlanám, csak erős idegzetűeknek!

/…/

2 thoughts on “posztdok napló 44. – Selye gimi…

  1. de aranyos vagy, kedves bloggertárs! 😀 csak erős idegzetűeknek – hehe! 😀 hogy ez nekem nem jutott eszembe…! na, azt hiszem, itt az ideje lassan a visszablogolásnak, majd, vmikor, legalább ilyen váratlanul :D, de most inkább ehhez is hozzászólnék, ha már…: a technika csodáin én is mindig ledöbbenek, akár az ilyesmi, élő közvetítéses élmények, akár az eltűnt-elfeledett ismerősök felbukkanása és újra megismerése miatt… ezekről szóló áradozásaimhoz az óda az internethez keresőszavakkal juthatsz el a blogomban… 🙂 A család vs. karrier kérdésben meg tessék, itt vagyok én, ó, szerencsétlen, mondhatnám, hiszen sem saját építésű családom, sem doktorim, vagy közeli kilátások arrafelé, úgyhogy még ha van is egy-két év lemaradásom, azért sokkal rosszabbul áll a szénám, úgyhogy rinyának helye nincs, örüljetek inkább mindketten annak, ami van, és is azt teszem: örülök Jeruzsálemnek ezerrel! 😀

    • kedves bloggertárs! hát felfedezted 🙂 …. mindjárt keresem a technika csodáiról szóló bejegyzéseket… ami a családot illeti… szerintem mindketten örülünk annak ami van, csak szeretnénk a másikból is egy kicsit. Géza a karrierből, én a családból… örülök pl. annak, hogy van egy ilyen kedves bloggertársam

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s