posztdok napló 45. – eső a vonaton

Péntek reggel felbolydult Tel-Aviv, dugó mindenfelé. A 63-as ezúttal ismételten zeneszó nélkül araszol a belváros irányába. Már ismerem az utcákat, boltokat. Sokadszorra teszem meg ezt az útvonalat. Az Azriel Centernél szállok le. Arra gondolok, kéne egy-két kattintás,… Elhessegetem a gondolatot, eddig minden alkalommal lencsevégre kaptam a három tornyot, a puha-párnás gyaloghidat…, unalmas lenne már a blogolvasóknak.

Van egy kis időm körbenézni és plázázni. Világmárkák boltjai, telefonos, számítógépes üzletek, mintha a Westendben járnék Pesten. A tömeg jelentős, szinte mozdulni sem lehet. Nézelődöm kicsit, a vásárlást majd máskorra hagyom. Egyrészt a táskám tele, s nem nagyon cipelnék semmit Ashkelonba,izraeli tartózkodásom második bázisára, másrészt, annyira nincs is most mit venni.

Irány a pályaudvar. Automata, Ashkelon kikeres, 25 sékel bedob, jegy kiad, beleéptető kapun át… – rutin műveletek. Van egy jó fél órám, szokás szerint. Az 1-es peron lezárva, a 2-es 3-as vágányt kiszolgáló telik meg az utasokkal. Sokkal többen vannak, mint utoljára. Rengeteg katona tart haza felé, ki fegyverrel, ki fegyver nélkül… Családok, üzletemberek szállnak fel a befutó szerelvényekre. Alapvetően három vonattípussal találkozni, a néha felgyulladó gumiorrúval, az emeletessel és a kék-fehér csíkossal (az első két és az utolsó vonatos kép forrása a Wikipedia.com, a Beer-Shevára tartó kék-fehér szerelvényt én fotóztam le).

Ülök a peronon, s Pasztisan mondva csak nézek ki a fejemből… mintát veszek az izraeli társadalom HaShalom állomás nyujtotta keresztmetszetéből. Mindezt diszkréten, az Azrielben osztogatott Israel HaYom ingyenes újság hétvégi mega-tartalmas számával a kezembe. Még szerencse, hogy idén Londonban, gyakorlatot szereztem az újság mögüli kémkedés terén (lásd a lenti képen).

Ebéd, pihenés, készülés a szombatra. Újra Ornánál és Yossinál vendégeskedem. Az ünnep bejövetele előtt kocsiba ülünk, s egy érdekes helyre megyünk. Egy dombról tekintünk le a múlt héten a város határába biztonsági okokból visszatelepített légvédelmi ütegre. Az “Iron Dome” a Gázából kilőtt kis-hatótávolságú rakétáktól védi a várost. Sajnos újra szükség van rá.

Ünnepi vacsora, lazac nagyon finom szósszal. Éjszaka 2:43 perckor arra riadok, hogy esik az eső. Na jó, csak szemerkél. Ez nagyon ritka Izraelben, általában szeptember-október előtt nem esik egy csepp sem… Lehet, hogy az én tiszteletemre eredt el?

U.i.: Miközben ez a bejegyzés készül, Stella macsek itt dorombol a lábamnál. Remélem a macskaszőr allergiám nem jön elő. Tegnap felém nyújtotta a mancsát. Mielőtt kezet rázhattam volna vele, már éreztem a körmét. Szerencsére csak felszíni karcolást okozott. Ajvé, a macskák is olvassák a Posztdok naplót!

/huu. bejegyzés visszaolvasva…/