Hazaértem egy kellemes kis mikroszkópos nap után. Ezekben a percekben 3000 km-re egy fontos rendezvény zajlik (élő közvetítés itt). Tóra-tekercset avatnak a szarvasi táborban, a tábor első saját Tóráját (Mózes öt könyve) Itzhak Roth, Jickó, az egykori táborvezető emlékére.
Ahogy a családja és tisztelői által életre hívott www.itzko.org oldalon olvassuk:
Már több mint egy éve, hogy Jickó (Yitzhak Chaim Roth) nincs velünk.
Ő volt a legendás táborvezető, a kivételes tanár, nevelő.
Majdnem két évtized minden nyarát töltötte Szarvason, a Lauder-JDC Nemzetközi Zsidó Ifjúsági tábor vezetőjeként.
Jickó egy fogalom lett sokunk számára. Egyedülálló karakterével, szakmai tudásával, határozottságával, állandó jókedvével és közvetlenségével hamar belopta magát minden korosztály szívébe.
Ennek a mindannyiunk által szeretett embernek fog emléket állítani egy régi Tóratekercs a Szarvasi Tábor Beit Dávid Zsinagógájában. A Tóratekercs csodával határos módon átvészelte Romániában a Holokausztot,…
A Roth család
Tavaly tavasszal veszítettük el őt, hosszan tartó súlyos betegségben. Ezt a blogbejegyzést az ő emlékének, s e jeles tábortörténeti napnak ajánlom.
A “camp director” alakját pedig idézze egy, a távozását követően az Új Életben általam írt cikk:
A rózsaszín pólós táborvezető – Itzhak Roth emlékére…
Július első hétvégéje van, a szarvasi tábor az elmúlt 20 évvel ellentétben még csendes, a házak üresek, az étterem zárva, a Beit Dávid zsinagógájában sem olvasnak Tórát…
Megállok az imaház közepén, s kezembe veszek egy a 90-es évek derekén kiadott piros borítós könyvet, rajta a felirat: Az első imakönyvem. Kinyitom a harmadik oldalon, álljon itt az egyik legszebb és legmélyebb jelentésű mondat az imából:
„Aki békét szerez magasságaiban, Ő szerezzen békét, nekünk s egész Jiszraelnek, s mondjátok: Ámen!” Barátod, Jichák (Ickó) Roth a szarvasi tábor vezetője
Látom magam előtt Jickót, a rózsaszín pólójában,… fülembe cseng a „Boker tov machane! – Jó reggelt tábor!” mondat, mellyel hosszú éveken át ébresztette a táborozókat. Lassan három hónapja, hogy nincs köztünk. Halálhíre felett átsikkadt a magyar nyelvű nyomtatott és elektronikus zsidó sajtó jelentős része. Néhány helyen rövid hírként megjelent pár szó az emlékére szervezett Bálint házi megemlékezésről, de elmaradtak a méltató szavak, a nekrológok, a visszaemlékezések…
Méltatlan volt ez a hallgatás!
2010. április 11-én tragikus hír rázta meg Kelet-Közép-Európa zsidó közösségeit. Életének 64. évében elhunyt Itzhak Roth, a szarvasi Lauder-Joint Nemzetközi Zsidó Ifjúsági Tábor korábbi vezetője, akinek elévülhetetlen érdemei voltak a nyaranta 2000 zsidó fiatalt fogadó hely jellegzetes atmoszférájának kialakításában. Jickó, ahogy mindenki nevezte, 1991-től 2004-ig állt a tábor élén, majd egészen 2008-ig a különleges programok felelőseként tanácsaival segítette a táborvezetés felnövekvő új generációját.
Táborozóként, amikor a budapesti Dózsa Görgy úti gyülekezőnél megpillantottam, mindig biztonságérzet fogott el,… Igen, idén is jól döntöttem, hogy Szarvast választottam a nyári pihenés helyszínének. Emlékezetesek az általa vezetett esti programok, közös éneklések, előadásai Izraelről, a legnagyobbak korcsoportjának, a Hermonosoknak főzött levesei… Vasárnaponként a látógatónapon elkápráztatta a szülőket és vendégeket is, akik a gyerekekkel együtt énekeltek, táncoltak a tábor sportcsarnokában… Ifjúsági vezetőként személyesen is megismerhettem őt… A nyarakat indító gyűléseken mindig felhívta a figyelmünket, hogy madrichként az egyik legfontosabb a felelősség…
Tanított, nevelt, utat mutatott…
Emlékét mindazok őrzik majd, akik számára neve és egyénisége összeforrt a szarvasi táborral!
Emlékét sosem feledjük!
A szerző (1991 óta szarvasi táborozó, 2000 óta madrich, 2003 óta korcsoportvezető)
1 című bejegyzés “posztdok napló 43. – Tóra-avatás Itzhak Roth emlékére” gondolatot, hozzászólást tartalmaz