posztdok napló 50. – mazgan, szabre és egyéb előítéletek

Amikor 1994-ben először jártam a Szentföldön, s találkoztam azzal a szóval, hogy mazgan (azaz légkondi), kicsit nagyzolásnak éreztem, hogy minden üzletben, otthonban sarkvidéki hideget fújnak a készülékek. Ma amikor, másfél hét után még mindig nincs légkondicionálás a laborban, felül kell bírálnom, a 13 évesen megfogalmazott előítéletemet.

Az első pár napban még ki lehetett valahogy bírni. Aztán mire átmelegedett a terem, egyre rosszabb lett. Délután már tapadt rajtam a ruha, s azzal a gondolattal is eljátszottam, a laborokban kötelezően felszerelt vészzuhany alatt milyen jó lenne felüdülni. Amikor kezdett légszomjam lenni, akkor kinyitottam az ablakot egy kicsit. Kb. olyan érzés volt, mint mikor a sütés után óvatosan kitárja az ember a sütő ajtaját. Áradt be a meleg levegő. Az elmúlt hetek hűvösebb napjai után visszatért a nyári kánikula Tel-Avivba. Mazgan nélkül tényleg nem lehet dolgozni, élni ebben az országban, azaz lehet, de baromira kellemetlen.

A nap nagy részét egyedül töltöttem, a nyári szabadságolások ideje van. Tizenegy körül betévedt egy kolléga, akivel egy kellemes beszélgetést bonyolítottunk le. S láss csodát ő kezdett el kommunikálni, anélkül, hogy bármi kérdést feltettem volna. Valami tényleg van abban, hogy az izraeli fiatalokat a szabrehoz, a kaktusz gyümölcséhez hasonlítják. Ez kívülről szúrós, belülről viszont édes. Megvitattuk a dél-izraeli helyzetet, “megnyugtatott”, ahhoz, hogy Ramat Ganban is hulljanak a rakéták, nagyon nagy háborúnak kell lennie. Mintha csak a tegnap esti blogbejegyzésemet idézte volna: “ők már megtanultak ezzel együttélni“.

/a kaktuszos kép forrása az Internet/

A sok szomorú történés mellett a hétvége tartogatott egy örömhírt is, a jeruzsálemi villamos (könnyű vasút – ahogy itt nevezik) végre elindult. Az első munkanapján 40 000 utast szállított, íme egy Youtube video azon szerencsésekről, akik e történelmi napon lehettek a járművek utasai:

Mint vonat és villamos mániás, alig várom, hogy kipróbáljam. Erre valószínűleg már csak az otthoni, kis szabadságom után kerül majd sor. Volt ma egy globalizáció irányába mutató hír is, a Google Street View megkapta az engedélyt, jöhetnek a kamerás kocsik Izraelbe, hogy utána, már az otthoni számítógépről is bebarangolhassuk Tel-Aviv, Jeruzsálem, Haifa utcáit.

A blogger életén mindig öröm, ha levelet kap az Olvasóitól. Az elektronikus postaládámban az alábbi üzenetet találtam:

Shalom András!

Gratulálok a kispaszti.com weboldaladon megjelent írásaidhoz. Az utólsó néhány jegyzeted szerintem még az eddigieken is túlszárnyal.

Én a www.myisrael.info címen futó oldalakat szerkesztem, nekem kevesebb vénám van az íráshoz, inkább csak gyűjtöm azokat az anyagokat, melyeket az új Olimoknak /bevándorlók – szerk./, illetve az alijázni /visszatérés a diaszpórából Izraelbe – szerk./ készülőknek nyújthatnak kellő eligazítást Izraelről, az izraeli életről, a valóságról. Nyugdíjasként nekem ez olyan pótcselekvés.