Visszatértek a ramat gani macskás, bicikli leveses (magyarázatot lásd az egyik legelső blog-bejegyzésben) hétköznapok.
Kutatómunka napi 9-9,5 órában, mikroszkópozás, preparatív vegyészkedés, délben egy szendvics valamelyik büféből vagy a kis kampuszi ABC-ből… este valami meleg kaja.
Néha kellenek az ilyen kék-fehéren szürke napok.
Odabe
nt kitörő lelkesedéssel fogadtak a kollégák, ma a negyedik ember kérdezte meg, hogy telt a vakációm, mit csináltam odahaza. Egyre többet beszélgetünk a kollégákkal. A légkondi még mindig ezerrel hűt, ma már kintről próbáltam becsalogatni egy kis meleget. Kellett nekem panaszkodni, amikor nem működött. Anno a gimis évek alatt egy hetényi borházban néhányad magammal majdnem halálra fagytunk… annak ellenére, hogy a pince tele volt borral, s az egyetlen fekvőalkalmatosságon két lánnyal próbáltunk túlélni, miután éjfélkor az egyetlen kis villanymelegítő is megadta magát… No ekkor fogadtam meg, csak hideget ne! Legyen akármennyire meleg, az még mindig jobb, mint amikor fázik az ember.
Talán itt az alkalom, hogy rövid jelentést tegyek a szlovákiai és budapesti utamról. Komárom hozta a formáját, látogatás a lassan 100 éves nagymamámnál, kedvenc ételek, amelyek a rendelésemre készültek, az egy héttel előrehozott Zsidó Kultúra Európai Napja a Menházban (részletes beszámolómat majd a Hitközségi Híradó szeptemberi számában olvashatnak az érdeklődők). Ezután jött Budapest… vegyes érzésekkel. A Kémiai Kutatóközpontban örömmel fogadtak a kollégák, a blognak köszönhetően szinte mindenki képbe volt mi van velem. Az egyetlen fura érzés az volt, hogy azt tapasztaltam, nélkülem is megy tovább az élet a tudomány e kuckójában.
Hasonló volt a tapasztalatom a Bálint házban is, ahol néhány szarvasi kollégával találkoztam. 11 év ifjúsági vezetői nyár ide vagy oda, nélkülem is lement a két turnus… Hát igen, régi mondás, örök igazság, mindenki pótolható. Csak az ember szereti azt hinni, hogy amit tesz egy munkáért, egy közösségért, egy célért az egyedi, aláírással védett,… a fenét!
/odahaza az MTA Kémiai Kutatóközpontban, kedvenc helyemen, Laci bácsi bőr székében :)/
U.i.: Ez a mai talán a legjobb macskás kép…
/…/
KISPASZTI WEB 