posztdok napló 60. – ima, aba veTomi lehitraot!

Hazautazott a család! Bár hétfőn hajnalban – az esküvőről elmenőben – találkoztam velük utoljára, a tudat, hogy itt vannak a szomszéd városban, Jeruzsálemben, megnyugtatott. Véget ért a sokat tervezett izraeli út, ahogy apa mondaná “már ez is történelem”. Egyedül maradtam… 😦 marad a Skype, az e-mail… Kicsit olyan érzésem van, mint anno chanich (táborozó)  koromban Szarvason a látogatónapok után. Élénken él bennem a kép, amikor Golánosként (14-15 évesek korcsoportja), a szülőnap végén leültünk páran a 41-es szoba elé. Kicsit szomorúak voltunk, hogy vége a műsorral tarkított délutánnak. Elsétált előttünk a madrichunk (ifjúsági vezető), aki teljesen kiakadt, látva a letörtségünket.

Küzdelemre fel, vár még kilenc szentföldi hónap… nincs idő merengeni. Odabent zajlik a kutatás, az egész nanoépületben szibériai állapotok uralkodnak… magyarul HIDEG van! Valamit sikerült nagyon  elprogramozni.

/tábla a labor bejáratánál/

Hazafelé tartva sor került első utcai héber nyelvű beszélgetésemre. A 61-es buszt várva elegyedett velem szóba egy idős bácsi (apa erre mondaná, biztos 60 éves volt). Ő kb. annyira beszélt angolul, mint én héberül. Mindez nem jelentett akadályt abban, hogy tisztázzuk, melyik busz is indul a megállóból, honna jöttem, mióta vagyok itt, mivel foglalkozom, milyen Magyarországon az élet, hány éves vagyok, van-e már gyerekem… Nuuu, 30 és még nincs gyerekem, mire várok! – tette fel a kérdést, s összeráncolta homlokát. Talán igaza is van, ha most megfoganna, a posztdok év végére már meg is születhetne 🙂

No, már csak egy barátnő vagy feleség kell a projekthez… Nem hiszek az Internetes társkeresésben, de hátha olvassa a “Nagy Ő” is a blogot:

30 éves, 173 cm magas, mackós testalkatú értelmiségi keresi társát egy életre. Szabadidőmben szeretek színházba járni, kirándulni, weblapot szerkeszteni, újságot írni, programot szervezni… Elvárásaim… meleg étel minden este az asztalon (na jó ez poén volt). Jelige: “RAMAT GAN” – az üzeneteket a kispaszti(a)gmail.com címre várom.

Amúgy véget ért 11. izraeli utam első hete. Jön a hétvége, holnap vár egy nagy adag mosás… Az esti bevásárlás során újabb mikrózható kajára akadtam. Megnyugtat, a szuper-ben is olvassák a blogomat! Itt jut eszembe, 81. lettem a Goldenblog-on az egyéb blogok kategóriában 306 helyezés közül. Köszönet mind a 18 szavazatért, ok bevallom, ebből egy én voltam.

Jó szombatot – Shabat Shalom kedves Olvasóim!

U.i.: A gyaloghíd tövében egy torzonborz, megtépázott pici-cica került az utamba este… majdnem megsajnáltam szegénykét, s hazahoztam… csak majdnem…

/torzomborz vagy torzonborz – az élet nagy kérdései/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s