posztdok napló 77. – jelentés a sátorból, avagy az első izraeli Szukkotom

Zakatol a vonat Dél-Izrael felé. A földek fehérlenek a gyapottól. Azon tűnődöm, sokáig nem értettem mi a különbség a gyapot és a gyapjú között. Szép számmal akadtak olyan kifejezések, amelyeket viszonylag elég későn sikerült felfognom. Például azt, hogy a férfiak megnősülnek, a nők férjhez mennek, még mindig keverem. Hasonlóan a világpiacról sokáig azt hittem, az egy olyan piac, mint anno nálunk Komáromban a Kossuth téren, csak ide mindenfelől jönnek kofák.

Szóval itt fehérlenek ezek a “gyapjú”-földek, jelezvén a közelgő őszt. Az utóbbi napokban gomba módra elkezdtek kinőni a sátrak az erkélyeken, tömbházak parkolóiban.

“Őseink – az egyiptomi szolgaságból történt szabadulás után, mielõtt az ígéret földjére léptek volna – negyven évig vándoroltak a pusztában, s ez idõ alatt ideiglenes hajlékban, sátrakban laktak. Ennek emlékére tartjuk minden ősszel hét napon át a sátrak, vagyis szukkot ünnepét.  A zsinagógák, s – ahol lehet – otthonaink mellett sátrat építünk: ott eszünk, előtte ott mondjuk a boráldást, a kiddust… Régente ott töltötték, s Izrael országában ma is sokan ott töltik az éjszakát. Ezért a „sátrak” ünnepe a történelmi emlékezésre utal.

Ünnepünket azonban héberül chag haaszifnak, vagyis a betakarítás ünnepének is mondjuk, mivel ekkor adunk hálát az Örökkévalónak a bőséges termésért, amellyel biztosíthatjuk családunk téli szükségletét. Egyúttal az elkövetkező esztendőre is kérjük a Mindenhatótól a természet áldásait, a Szentföldön elengedhetetlenül fontos téli esõt. Az ókori Izraelben, a jeruzsálemi Szentély fennállása idején ilyenkor volt a szimchat bét hasoévá , a vízmerítés örömünnepe. Pontosan nem tudjuk, hogyan is zajlott le ez a szertartás, csak elképzelhetjük a népünnepély jelentőségét. A Talmudban ugyanis azt olvassuk: „Aki nem látta a vízmerítés örömünnepét Jeruzsálemben, nem látott még életében igazi örömet”…

Az ünnep vallási jelentőségét jelzi a szukkot talmudi elnevezése: chag, ünnep, pontosabban ünnepi áldozat. Hajdan, a jeruzsálemi Szentély fennállása idején ugyanis a szukkot napjain áldozatokat mutattak be a világ akkor ismert minden nemzetéért, hét napon át összesen hetven áldozatot. Legvégül, mint jó házigazda, őseink önmagukért is imádkoztak.” (forrás mazsihisz.hu)

Jom Kippur után minden család elkezdte építeni a szukoti hajlékokat. Pálmafaágakkal igyekeztek az emberek a buszokon, színes, csillogó díszek lepték el a boltok, alkalmi árúsok polcait. Elkezdték értékesíteni a szukkoti csokrok kellékeit is:

l. etrog (régi magyar szóval citrusalma, izraeli déligyümölcs) – kellemes illata és haszna is van: a gyümölcsökért adunk hálát vele az Örökkévalónak az õszi betakarítás alkalmából;

2. luláv (pálmaág) – hasznos növény, hiszen rajta terem a datolya. Illata azonban nincs: a fákért fejezzük vele köszönetünket;

3. hadasz (mirtusz) – az illatos bokorból szedett kis ággal a dísznövényekért adunk hálát (kellemes illatán túl konkrét haszonnal nem szolgál);

4. aravá (fûzfaág) – a szomorúfûznek sem illata, sem azonnal észlelhetõ haszna nincs. Mégis, a vadon termõkért is köszönettel tartozunk a Mindenhatónak, hiszen a Szentírásban olvassuk: “mind alkossanak egyetlen csokrot”. (forrás mazsihisz.hu)

Egy Ashkelon közeli faluba voltunk hivatalosak Ornával és Yossival az első esti vacsorára. A sátor fehér vászon oldalfalait színes rajzok, új évi üdvözlőlapok, a Biblia szent növényeit ábrázoló képek díszítették. A fedél oly módon készült pálmaágakból, hogy a csillagos ég azért látható legyen, vallási előírásaink szerint. Áldást mondunk a borra és a kalácsra, majd ízletes vacsora következik. Előételként paradicsom mártásos hal, majd igazi hazai tésztás húsleves. Máj, marhahús, csirke, lecsó, krumplipüré, aszalt szilva, rizs, saláták… roskadásik megtöltik az asztalt. Hát igen, ha ünnep van Izraelben, az ember ne gondoljon fogyókúrára.

Csemegére tradicionális birsalma és szilva kompót, csoki-nuss… Majd az étkezés utáni áldás következik.

Kifelé megyünk a gyönyörű kerten át, amikor Áron, a házigazda átugrik a frissen locsolt virágágyon, s arra kér kövessem, a bokrok tövében egy kis házi “emlékművet” pillantok meg. Első ránézésre néhány rozsdás cső alkotja, mint megtudom, ezek azon  Kassam és Grad rakéták maradványai, melyek a munkahelyéhez közel csapódtak be az elmúlt évek alatt. Sajátos zárás ez így az ünnep első estéjére…

Ha már a Gázai-övezetnél vagyunk. Kedd este, a hét utolsó munkanapját követően fél hét körül végtelennek tűnő rendkívüli híradók kezdődtek az izraeli TV-csatornákon. Egyiptomi és német közvetítéssel, ha minden igaz 1935 nap fogság után kiszabadulhat az öt éve elrabolt tizedes, Gilat Shalit több mint 1000 palesztin fogolyért cserébe. A reményekkel teli várakozás időszaka ez most a Szentföldön, részletek itt, itt, itt és itt.

Szép, nyugodt, békés Szukkotot!

/képek és grafikák forrása az Internet/

U.i.: Ma reggel sikerült társat találnom a zuhanyzáshoz egy 100 Ft-os nagyságú pók személyében,… miért van az, hogy egyre több szentföldi csúszó, mászó szeretne szerepelni a Posztdok Naplóban?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s