posztdok napló 78. – sátorról sátorra, avagy ne edd meg a humuszt, ha kicsit fura az íze

“Sátorról, sátorra” – terveztem a 78. posztdok napló bejegyzés címét, egészen addig, amíg szombat este el nem fogyasztottam egy, kb. két hete vásárolt, október 27-ig jó, bontatlan humuszt. Egész éjjel forgolódtam, nem tudtam aludni, hajnalban aztán egyre erősbben görcsölt a hasam… hasmenés, hányás… tovább inkább nem részletezem. Lehet, nem kellett volna humuszt vacsoráznom illetve ha őszinte vagyok a Szukot alatt fogyasztott étkek tekintetében is lehettem volna körültekintőbb és mértéktartóbb.

Az első esti  már ismertetett közös étkezés után, csütörtök este egy kedves házaspárhoz, míg pénteken Miriamhoz és Aharonhoz voltam hivatalos. A finomabbnál finomabb ételek ismertetésétől most csak azért tekintek el, mert az ágyban töltött tegnapi napot követően még mindig nem 100%-os a gyomrom. Nem csak a vacsorák voltak fennségesek, hanem az Orna által felszolgált ebédek is, melyeket igyekeztem okostelefonom kamarájával megörökíteni /lásd a mellékelt felvételeken/. A pihenéssel töltött napokból, nem hiányozhatott a kirándulás sem. Orna és Yossi a közeli Ashdod városába vitt el, megnéztük a tengerpartot, a Jónás-hegyi kilátót, távolról a kikötőt,…S ellátogattunk egy-két modern bevásárló központba is… Ezeken a helyeken valahogy nem köszönt vissza a szociális válság, elnézve a parkoló és dugóban álló autók számát és a kasszáknál tolongó tömeget…

Hihetetlen, hogy a csupa pálmafa, csupa virág, rendezett és tiszta 200 ezres település még nincs 60 éves sem.

“Ashdod az 5. legnagyobb városa Izraelnek, ami az ország déli közelében található. Fontos regionális ipari központ. Ashdod kikötője Izrael legnagyobb kikötője, ami az áruk 60%-át importálja.”

Nyugdíjas koromban elüldögélnék majd itt egy tengerre néző erkélyen. Korábban mindig egy kis hegyi bajor faluban képzeletem el a jól megérdemelt pihenés időszakát.

/Ha mindenki ezekért a sütikért jött, már értem, miért  ez a tolongás…/

Van még egy adósságom. Múlt héten kaptam háttéranyagot a Nobel-díjas bejegyzésben emlegetett kvázikristályokról, egy kedves pesti kollégámtól. Így most már én is tudom, miért járt a 2011-es kémiai díj.

U.i.: Remélem, mihamarabb rendbe jövök, s akkor újra támadok, ramat gani macskák!

/…/