posztdok napló 85. – magyar klub a város közepén

Fél hatkor elhagytam a őszi szemeszterre benépesült Bar-Ilan Egyetemet. Az iskolakezdésnek három fő jele volt: reggel a gyaloghídon alig fértünk el, visszatért az ingyenes-újság osztogató a kapuhoz és a kis ABC-ben az eddigi 3-4 féle szendvics helyett legalább 25 féle várta a vásárlókat. Szóval nem sokkal sötétedés után leléptem. Este programom volt. Végre valami kicsit más, mint a bevásárlás, vacsorakészítés, tv-nézés, internetezés, alvás… A múlt hónapban alakult egy magyar klub Tel-Avivban az itt élő és dolgozó magyarok számára:

“A MOADON Hungary egy független civil kezdeményezés. Egy klub. Se több se kevesebb. Létrehozói nem a világot akarták megváltani, csak az együttlét örömét kivánják megadni az Izraelben – közelebbről Tel Aviv és vonzáskörzetében élő magyar ajkú zsidó közösség számára. A MOADON Hungary másrészről egy hagyományörző klub mely küldetésének tartja az Izrael sokszínű kultúráján belül az elődeink által reánk hagyományozott magyar kultúra, és az azt megjelenítő magyar nyelv, ápolását. A klubot a Magyarajkú Izraeliek facebook csoportja, az Új Kelet  magyarnyelvű hetilap, valamint a My ISRAEL internetes portál  hozta létre, és működteti.”

A klubnyitó rendezvényről , egy családi esküvő miatt lecsúsztam, most nem hagyhattam ki az összejövetelt. A 61-sel gyorsan hazaugrottam, magamhoz vettem a kabátom – most először került ki a szekrényből, mióta júniusban kipakoltam a bőröndből -, s már repültem is a 63-sal Tel-Avivba /a képeken a kivilágított Azrieli Center látható/. A buszról leszállva magyar szó ütötte meg a fülemet, már sejtettem, jó irányba tartok. A rendezvényre a HaBima Színház közelében, a Bilu utca 39-ben, a latin-amerikai bevándorlók könyvtárában került sor. Közel hatvanan, igen 60-an gyűltek össze az idősebb és középgenerációból, hogy jó hangulatban, együtt töltsék el ezt a pár órát. Kicsit olyan érzésem volt, mintha otthon lennék a komáromi Shalom klubban (csak most a vendégek, s nem a szervezők oldalán). Egy lelkes kis csapat mindent elkövetett, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Volt magyar zene, rágcsálnivaló és üdítő, sütik is akadtak. Az est kötött programjának keretében Polgár Zsófiával, a három híres sakkozó Polgár-lány egyikével beszélgettek a házigazdák. Zsófia beszámolt gyerekkorukról, a szülei által kidolgozott “zseni-nevelési” módszerről, izraeli életéről, családjáról. Természetes, baráti hangulatú másfél óra volt, a végén számos kérdéssel. A résztvevők közül páran talán még most is ott beszélgetnek a családiasan berendezett teremben…

3000  2153 km-re Magyarországtól összegyűlnek időről időre itt a város közepén a szentföldi magyarok. Szép kezdeményezés, további sok sikert és erőt a szervezőknek! Ha tehetem, örömmel megyek majd máskor is!

U.i.: Mai szendvicsemet ismét egy macska figyelő tekintete mellett fogyasztottam el kedvenc padomon. Lehet, érzik rajtam, hogy sok gefilte fisht?

Megjelent a 185. Hitközsége Híradó, jó olvasást.

/…/