posztdok napló 87. – “malacom van”, avagy tv-nézés honvágy helyett

Az izraeli tv-csatornák gondoskodnak arról, hogy a Budapestről errefelé vetődött posztdokok ne maradjanak “hazai” utánpótlás nélkül. Itt most nem csak arra gondolok, amikor a híradó végén az európai időjárás ismertetésénél a kelet-európai nagyvárosok közül a budapesti hőmérsékleti adatok jelennek meg és hangzanak el az időjóstól, hanem a Magyarországgal foglalkozó műsorokra. A héten két adást is sikerült elcsípnem a 2-es csatornán.

Az egyikben a magyar konyha remekeit ismerhette meg a néző. A cfáti Magyarajkú Zsidóság Emlékmúzeuma szolgáltatta a háttért, a terített asztalról nem hiányozhatott a töltött káposzta, a káposztás rétes, a paprikás csirke… Megnézhettük, hogyan készül a hortobágyi húsos palacsinta, s bepillanthattunk egy, a Szentföldön egyre népszerűbb, kürtöskalácsot készítő műhelybe is. Roni Lustig, a múzeum vezetője Magyarországról származó, háború előtti kuglóf-formát, étkészleteket, evőeszközöket mutatott be a kiállítás gyűjteményéből.

Talán kompenzáció volt ez a rövid riport a hét eleji “malacságokért”. Hónapok óta hirdették a csatorna új valóság showját, amelyben tíz pár rohan végig a világ különböző pontjain ötletes, furfangos (?) feladatokat megoldva, egymással és az idővel versengve a nagy nyereményért. Hát igen, a valóság showktól itt sem szabad többet várni mint odahaza. Az izraeli feladat teljesítése után irány a Ben Gurion Repülőtér, s már szárnyalnak is a versenyzők az első állomásra.

Igen-igen, jól sejti a kedves Olvasó, Budapest, a Liszt Ferenc Repülőtér az első célpont. A kiinduló feladat eljutni egy nehezen kiejthető (ha jól füleltem talán Pilisvörösvár) település csárdájába, ahol a versenyző-párnak meg kellett egymást etetnie csípős pirospaprikával teleszórt levessel. Az utolsó kanálig el kellett tüntetni a  kimért adagokat. Hát ezt a műsort se szponzorálta a Magyar Turizmus Rt., hogy pozitív képet sugározzon az országról. Eltorzult arccal, hányingerrel küszködve tömte egymást minden páros a fél liter égető, maró, csípő levessel… Nesze neked hazai gasztronómia… Az első párnál ez talán még vicces is lehetne, a negyediknél már szánalmas. Ekkor kellett volna elkapcsolni, de nem tettem.

A következő stáció egy tanya volt, ahol a sáros kifutóban kismalacokat kellett összefogdosni… Ezért nem kell Magyarországra repíteni játékost, stábot, hogy a sárban csúszkálva, néha undorodva, sírógörcsök közepette próbáljanak befogni egy-egy nem kóser állatot! Még egy feladatot néztem végig: “Fogjunk taxit kényszerzubbonyban Budapesten”. Mi van? – kérdeztem magamtól már a beharangozó kisfilmek láttán is. Mi abban a humoros, hogy két felnőtt ember, kezek nélkül próbál bérkocsit leinteni, s elmagyarázni az angolul persze nem beszélő taxisofőrnek, hova is akar menni… A filmgyári “szabadulóművészes” és a cirkuszi kötéltáncolós megpróbáltatás talán még el is ment volna, ha kihagyják az előző hármat.

Valahol nagyon elszomorított ez a műsor… Mit szólnánk, ha mondjuk a TV2 vagy az RTL KLUB Izraelben egy olyan valóság showt forgatna, ahol az első feladatban a társunkat meg kell tömnünk 30 db humuszba mártott falalfel golyóval… majd egy észak-izraeli kibuc tehén-telepén trágyát gyűjtetnénk a résztvevőkkel…

Talán nem kell folytatnom a sort. Az itteni televíziózás mélypontja lehetett ez a műsor. Elkapcsoltam róla, de azért a magyarországi feladatok szerzőit bezárnám egy hétre abba a kismalacos térdig sza…. sáros kifutóba.

U.i.: a ramat gani ma… á ígértem valamit múltkor

/…/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s