posztdok napló 96. – csizma az ablakban, avagy jön-e a Mikulás Ramat Ganban?

Azaz inkább cipő, hiszen Tel-Avivba nem hoz magával csizmát még egy posztdoktor sem. Harminc éven át olyan kultúrkörben töltöttem a december ötödikéket, ahol este mindig csempészett valami finomságot a piros ruhás, nagy, ősz szakállú bácsi a kipucolt lábbelimbe. Arról nem is beszélve, amikor egykori témavezetőm, néhány kutató és a laboráns nénik  apró csokimikulásokkal lepték el december 6-án reggel az íróasztalainkat a Kémiai Kutatóközpontban.

Kitettem hát most is a cipőmet, bár  errefelé nem roskadoznak mikulásoktól az élelmiszer boltok polcai, nincs karácsonyi dekoráció, így kicsi az esélye, hogy a rénszarvasszán leereszkedik ma este a Hamelech Josef utcában.

/rajz forrása: Internet/

Tegnap a Facebookon sikerült kideríteni, melyik is volt az a vers, amelyet 3-4 évesen mondtam a Béke Utcai Alapiskola szakszervezeti mikulásának, s amely hatására megjövendölte,  egyszer még agronómus lesz belőlem… 🙂

Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.

Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.

(Várnai Zseni: Hull a hó)

Hol vannak azok az idők, amikor csak a mikulás-zacskóban látott az ember mandarint és amerikai mogyorót, vagy a Tuzex-ben kapható hupikék törpikéket. Azt hiszem, most csak akkor lesz mandarinom, ha elmászok az Uziel utcai zöldségesig,  hazafelé megfeledkeztem e tradicionális december 5-i csemegéről.

/képek forrása: Internet/

Sokáig tényleg hittem e “titokzatos” alak létezésében, s a mai napig nem értem, ha mindenki ott ült anno a tv élőtt a szobában, akkor ki csöngethetett be, s hogy kerültek a csomagok a cipőinkbe?  Megfejthetetlen talány, amelyre még így doktori fokozattal sem találok magyarázatot. Reggelre meglátjuk, jön-e a Mikulás Ramat Ganban… Ha a Mikulás nem jön, remélem, legalább Gombóc Artúr hoz egy kis csokoládét útban Afrika felé:

U.i.: Az utóbbi hetekben, mióta nem írtam a helyi macskákról, a sértődöttség jeleit figyeltem meg az állatokon. Régebben, ha szembe mentem a macskákkal, akkor kitértek az utamból, most meg nekem kell kerülgetnem őket…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s