posztdok napló 98. – cyber-család

Néha eljátszom a gondolattal, milyen lenne Internet nélkül posztdokoskodni Izraelben. Várni, hogy a nem létező postaládámba két-három hetente bedobjanak egy levelet, képeslapot otthonról. Hosszú órákat tölteni levélírással, megpróbálni szépen, olvashatóan betűt vetni. Sorban állni a postán vagy bélyeget venni a sarki trafikban. Reggel nyomtatott újságot olvasbi, s nagyítóval keresni bármi információt Szlovákiáról és Magyarországról a rövid hírek rovatban. Elszigetelve lenni a szarvasi, akadémiai történésektől, nem hallani Komáromról, a Duna alacsony vízállásáról..

Nehéz elképzelni a hétköznapi létet a BKV rendkívüli értesítései nélkül arról, hogy éppen hol pótolják buszok a 4-es, 6-os villamost vagy a 3-as metrót. Nem lehetne fél nyolcas híradót, Macskafogót nézni… A Facebook nélkül honnan tudnám ki jött össze kivel, ki szakított, kinek esett a kalapács a lábára, ki evett rántott húst az ismerősök, barátok közül másfél perce a világ távoli szegleteiben.

/kép forrása: Internet/

Különös találmány ez a Skype is. Csak rákattintasz, s élőben látsz Nagymamát, Anyát, Apát, Tomit… Látod miben vannak, mi újjal díszítették a lakást, jártak-e fodrásznál… Amúgy meg órákig kereshetnék – heti egyszer – egy-egy telefonfülkét, hogy néhány másodpercre halljam a  hangjukat.

Nem sokon múlott, talán 2-3 vagy 4 éven. Édes tanár úr még DOS-t, Norton Commandert, T602-es szövegszerkesztőt tanított a gimiben. Az ELTE TTK-án imát mondtunk, ha a 2. vagy 6. emeleti számítógépszobában végig kiprintelte a nyekergő tűs nyomtató a fizkém labor jegyzőkönyvét; s Internetről még csak álmodoztunk…

Ha a családban nem futkosna mindenki laptoppal, ha a szüleim nem tartanának lépest a high-tech fejlődésével, akkor bizonyára egész más lenne itt Ramat Ganban…

Hogyan adnánk ki akkor a Hitközségi Híradót, s milyen lenne Nanopaprika nélkül az élet? Hol vennék repjegyet, hol foglalnék transzfert a légikikötőbe, s mennyit kéne ülni a könyvtárban tudományos cikkek után kutatva. S mi lenne a Posztdok Naplóval, ha csak egy füzetben porosodna?

Egyetlen baj mégis akad ezzel az egésszel. Sajnos nincs egy olyan szűrő, amely csak a jó híreket engedi át, s óhatatlanul zúdulnak a rosszak is az emberre. Most nem akarok politikára gondolni vagy az újból tragikus fordulatot vett dél-izraeli helyzetre, amelyről tegnap este 22:07-kor olyan baromságokat olvastam a Hirado.hu oldalon, hogy: “A Gázából átlőtt rakéták gyakorlatilag nem jelentenek veszélyt a helyi lakosságra, ami köszönhető annak is, hogy a zsidó állam déli részén bombabiztos óvóhelyrendszert építettek ki.”

A másodperc töredéke alatt szivárognak át ide Ázsiába a szomorú hírek is. Tegnapra is jutott jó pár. A legmegrázóbb egy szarvasi barát édesapjáról szólt, aki hosszan-tartó súlyos betegség után a napokban távozott közülünk. C-vel, nevezzük csak így, együtt nőttünk fel a Körös-parti táborban. 1996-ban, 97-ben és 98-ban mindig más-más turnusba mentem, de C pont ott volt mindegyikben. A Dózsa György úti induláshoz mindig szülei kísérték, s elengedhetetlen, emblematikus figurái voltak a vasárnapi szülőnapoknak is, amikor Jickó, a táborvezető felszólítására elsőnek álltak be kacsa-táncolni a gyerekeikkel a kupolai műsor végén. Annyira hihetetlen, s fájó, egy kedves, mosolygós arc örökre elment…

A mai blogbejegyzést az Ő emlékének ajánlom, s minden szülőnek, aki az Interneten tartja a kapcsolatot a távolba szakadt gyermekeivel!

/…/

One thought on “posztdok napló 98. – cyber-család

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s