posztdok napló 100. – aranydurbincs

Ülök a kertben Ornánál és Yossinál Ashkelonban, hét ágra süt a nap, hűvös szél lengeti a banánfa leveleit. Körülöttem mindenfelé virágot: kékek, lilák, sárgák, fehérek… Az asztalon a reggel szüretelt citromok és marakuják hevernek, finom illatukkal mediterrán hangulatot teremtve. Igazán ideális környezet a Posztdok Napló 100. bejegyzésének megírásához…

/kép forrása: Internet/

100 poszt, 100 gondolat, megannyi apró történés, élmény, emlék… Visszajelzések az Olvasóktól szóban, elektronikusan. Öröm, néha bánat. Vidámság, egy-kétszer szomorúság. Ünnepnapok és kék-fehéren szürkés hétköznapok. Utazások, nagy találkozások. Bevásárlás és gasztronómia… Mit is írhat az ember ezekben az “jubileumi” percekben? Legalább még 100 bejegyzést a hátralévő közel fél évben? No, majd meglátjuk…

Tegnap este ismét tanultam valamit. A hiányos biológiai ismereteim ezúttal az aranydurbincs (Sparus aurata) halfajtával gazdagodott. A fenséges vacsorán egy egész példány úszott a tányéromba. Aranydurbinc (en: Gilt head bream, fr: Dorade, de: Goldbrasse), khmm sem a Béke Utcai Alapiskolában, sem a Selye János Gimnáziumban nem hallottam erről a tengeri halról…

Aranydurbincs – Ragadozó, hófehér húsú, ízletes hal. A mediterrán konyha egy további kedvence. Szálka csak a gerincoszlopban és az uszonyok testi csatlakozásánál található.

Lehet ez a hal volt az én “kívánj egyet! – aranyhalam”? Megtörtént!

/sütés előtt és sütés után…/

Visszatérve a jubileumra, idézzük fel egy percre, hogyan is indult a blog 2011. június 5-én:

“hát elindultam a nagy útra hátrahagyva az MTA Kémiai Kutatóközpontot, Szarvast, a Menházat… első stáció: Liszt Ferihegy, útban Tel-Avivba”

Ez a rövid mondat volt a start, s azóta jó néhány hasábot megtöltött már a mondanivalóm. Tegnap reggel, amikor kézhez kaptam a Hitközségi Híradó 187. számát, azon tűnődtem el, ha minden hónapban 2 bejegyzést közlünk nyomtatásban, s évente 10 számot adunk ki, akkor még legalább öt évre lesz szükség, hogy a 100. bejegyzés a nyomdába kerüljön 🙂