posztdok napló 102. – “chanukiárium”

Bnei Brak felé visz az utam, a máskor zsúfolt 161-esen egyedül vagyok… A házak ablakaiban ezernyi pislákoló lángocska jelzi, chanuka 2. napja köszöntött be. Az akváriumban laknak a halak, a terráriumban a hüllők, a “chanukiáriumban” pedig – az ablakba kitett – nyolcágú gyertyatartók. Ilyet még tényleg nem láttam azelőtt… Valljuk be, valóban praktikus megóvni az ünnep fényeit a hűvös téli szellőtől…

/két felső kép forrása: Internet/

Az egyetemi kutatócsoport ünnepi “party”-ja meglehetősen nyomott hangulatú volt, közelről sem hasonlított a pesti kutatóközpontos osztálykarácsonyokhoz. Ültünk egy asztal körül, fánkot ettünk, s valahogy nagyon az volt az érzésem, a nanotechnológián kívül nincs miről beszélnie ennek a nyolc-kilenc embernek… Lehet, ez a jövő, s az “emberarcú” kutatásoknak már leáldozott.

Odahaza az év végi összejövetelek – amiken részt vettem – ennek pont az ellenkezői, mindig van egy kis játék, “műsor”, sütőverseny, emelkedett hangulat… Valami pici élmény, amelyet magaddal viszel a következő évre, amely után azt mondod: Jövőre is szeretnék itt ülni, együtt a tanáraimmal, munkatársakkal, kortársaimmal… Fura lesz, nem ott lenni holnap… 😦

Az izraeli ünnep valószínűleg sokkal inkább családi, mint az otthoni, s itt az új esztendő is elkezdődött már szeptemberben…

Ági néninél és Smuel bácsinál töltök el néhány kellemes órát, “Szarvas-feeling” tölti be a lakás minden négyzetméterét. Történetek, anekdoták, 18 év tábori eseményei kerülnek terítékre. Újból és újból, megunhatatlanul idézzük a Körös-parti nyarakat. Átlapozok egy vaskos albumot, képek, cikkek, köszönőlevelek gyűjteménye… az 1991-ben,92-ben… az ebédlőben tolongó kisgyerekek mára már régen felnőttek, sokuk családot alapított. Közösen gyújtunk gyertyát, együtt vacsorázunk… Szeretek mindannyiunk “tábori nagyszüleihez” látogatóba jönni, mindig rengeteg energiával töltődik fel náluk.