posztdok napló 109. – “találkozás” Weizmannal, avagy egyszer minden szarvasi álom beteljesedik

2003 elején Miskolc Tiszairól a Keleti felé zakatolt velem az Intercity… kezemben toll s papír… Esti programon törtem a fejem a szarvasi tábor tavaszi madrich(ifjúsági vezető)-képzésére. “A híres emberek” volt a téma…

Vegyük az óra számlapját, ültessünk mindenhova egy-egy személyiséget, adjunk a körbejáró csapatoknak mindenkinél olyan feladatot, ahol hozzátehetnek körönként valami újat az előző csoport által készítetthez. Így a 12 állomást végigjárva lesz majd egy versünk, egy dalunk, egy festményünk,…

Ha egyszer valaki könyvet ír majd a Lauder tábor legsikeresebb korcsoportszintű esti programjairól, egy-két sort biztos szentel a TIK-TAKnak… A programnak, amely 11 éves madrichi pályafutásom csúcspontja volt, s bár töretlenül próbálkozom, azóta sem sikerült túlszárnyalni. A TIK-TAK, amelyet a képzés első napján még leszavaztak a “nagy öregek”, aztán másnap délelőtt három korcsoportvezető társammal együtt, az egyik harmincas szoba cigifüsttel telt fürdőszobájában dolgoztunk ki részletekig menően… Este vastapsot kapott a vacsora utáni foglalkozás Az óraátállítás napjára időzített időmanós 60 perc lehengerlőre sikeredett, hála a unit-head csapatnak. Pár hónap múlva megismételtük a nemzetközi pre-campen, s a legtöbb korcsoportban része volt a TIK-TAK a nyári programnak… – Miért is mesélem el mindezt? A 12 híres ember egyike Chaim Weizmann volt, a vegyész, akinél különböző alapanyagokból kellett új vegyületeket előállítani… Egy-két TIK-TAK-ban szerény személyem alakította a tudóst.

/Chaim Weizmann szerepében 2003 nyarának IV. szarvasi turnusában – forrás: http://www.szarvastabor.hu/

A tudományos munka ma reggel Rehovotba szólított a Weizmann Intézetbe. 12-re voltam hivatalos egy professzorhoz, így arra gondoltam reggel felfedezem azt a várost, amely anno szerepelt lehetséges posztdok célpontok között. 9:45-kor szálltam fel a vonatra a HaShalom állomáson. Tel-Aviv Hagana, Lod és már célba is értem kb. 30 perc alatt. A rendelkezésemre álló másfél óra szabadidőben a pályaudvarról a belváros felé vettem az irányt gyalogosan. Elmellőzve a kutatóközpontot, a túloldalon a jeruzsálemi Héber Egyetem kihelyezett kampuszát, a fő bevásárló utcában találtam magam… Amikor az előítéletes utazó megérkezik egy új településre, mindig ott van az a fránya első benyomás: “Igen, ebben a városban tudnék élni!” vagy “Hmmm, izé, nem, ez nem az én világom!” Sajnos Rehovot ebbe az utóbbi kategóriába tartozott… Amikor az embernek keresnie kell a témát, mit is kapjon lencsevégre, egy még sosem látott, ismeretlen világban, akkor ott valami biztos nincs rendben. 6 kép, ennyi készült a 1,5 órás túra alatt, a hosszú üzletekkel szegélyezett utcán, majd balra letérve a buszpályaudvar felé…Leginkább az a régi traktor a hozzá kapcsolt ekével (remélem nem tévedek) ragadta meg a fantáziámat, amelynek testvérét visszafelé úton a rendőrség előtt szintén sikerült felfedeznem. Mielőtt elveszítem az utolsó rehovoti blog-Olvasót is, megjegyezném, a gyülekező esőfelhők sem kedveztek a megítélés tekintetében a 115 ezres “kisvárosnak”.

A kutatóközpont hatalmas területe persze egészen más, minden csupa zöld, rendezett, város a városban. Beléptetés, mintha Csillebércen menne az ember a KFKI-ba. Sajnos csak a harmadik épületig jutottam a főbejárattól, s a hivatalos teendők elintézése utánra tervezett körbejárást elmosta az eső… A nap katartikus pontja (leszámítva a kémia területén szerzetteket) az volt amikor az úticélom felé baktatva megpillantottam a WELCOME táblát… Hát megérkeztem, mennyiszer elgondoltam már – igen, ott 2003-ban Chaim Weizmannt alakítva a szarvasi Imateremben vagy a Kupolában -, hogy egyszer elmegyek Rehovotba, s megnézem azt a híres Weizmann Intézetet. A “találkozás” ma létrejött!

A munkahelyi kötelezettségeknek eleget téve, szemerkélő esőben szálltam be a Ramat Gan felé menő sherutba (irány taxi), s még a nagy téli vihar előtt hazaértem a Bar Ilánra… No, de ez már egy másik történet!

/…/

 

 

Chaim Weizmann (1874 – 1952), az intézet megalapítója – egyben Izrael Állam első államelnöke (1949. február 17. – 1952. november 9.), aki maga is vegyész volt és több találmány fűződik a nevéhez – előrelátását igazolja az Intézet sikere, aki úgy gondolta, hogy egy ilyen intézet, a kutatások fontosságának kiemelése komoly hasznot – gazdasági hasznot is – hozhat a fiatal államnak.”

(kép és szöveg: Internet)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s