Az elkövetkezőkben sokkal, de sokkal óvatosabban kell majd fogalmaznom. Rehovot megsértődött a szerdai bejegyzésemen, s alantas bosszút állt. Ashkelon felé száguldó délelőtti vonatom nem is engedte tovább a város pályaudvaráról.
“A Yavnéba, Ashdodba és Ashkelonba tartó utasok busszal folytathatják az útjukat” – közli a hangos utastájékoztatás a szerelvényen. Mérgelődő emberek, kényelmesen elhelyezkedett családok, magányos utazók kezdik összeszedegetni csomagjaikat. Odakint éppen zivatar tombol, egyszerre próbál mindenki lejutni az aluljáróba. Hazafelé tartó katonák gyűrűjében tolongok a szűkre tervezett földalatti járatban. Jó lenne már feljutni az állomáshoz, de a gondosan kiépített beléptető-kiléptető kapurendszer – pláne, hogy a nagy többségnek nem ide szólt a jegye -, megakasztja a tömeget. Az edzettebbek átugranak a forgó vasrudak felett, pár nyugdíjas néni alattuk mászik át, még én inkább az oldalt megnyitott kiskaput részesítem előnyben.
Kezdem érteni a hébert, más nyelven amúgy sem tájékoztatják az utasokat. 10 perc múlva jönnek majd buszok. 10 perc, mosolygok magamban, az még otthon se sikerülne rendkívüli helyzet idején. MÁV-os a hangulat, megfűszerezve egy kis közel-keleti temperamentummal. Veszekedő, kiabáló, vasutat szidó emberek mindenfelé. Kint még mindig szakad, dörög, villámlik. Eltelik 20 perc, 30 perc… közben már a bejárat alatti eresznél szorongunk, futásra készen, hogy felverekedjük magunkat az érkező gumikerekűre. 40 perc után befut két busz. Az állomásfőnök az elsőre tereli az Ashdodba tartókat. A második a miénk, Ashkelonba utazóké… Elvileg! Sprint, tornatanáraim büszkék lehetnének rám, kétméteres katonákkal, csomagot cipelő nénikkel száguldok a jármű felé. Ashkelon, nem nem – magyaráz a sofőr, ő ugyan nem megy Ashkelonba! Jön a vasutas, összevesznek,… Rohanunk vissza a másik buszhoz. Ott még mindig úgy tudják, ez megy Ashdodba… Teljes a káosz! BALAGAN! Mi lett volna, ha mondjuk 5 busz van vagy több? Itt töltjük a Sabatot?…
Végül az ashdodiak lekászálódnak, s futnak a másik busz felé. Alig férünk fel, páran állnak a jármű közepén,… még 30 perc buszút vár ránk…
Hát kellett nekem negatívan írnom Rehovotról!