posztdok napló 111. – Soha ne kérdezd, merre az út!

Az ashdodi állomáson vesztegel a hazafelé tartó vonatom. 20:04-kor kellene befutnia Tel-Avivba, hát ebből sem lesz semmi. Állunk már vagy 15 perce, fülemben Koncz Zsuzsától szól a Soha ne kérdezd, merre az út! című szám,… Azon tűnődöm,… ha valamik biztos megmaradnak a szentföldi egy évből, akkor azok a találkozások lesznek. A számtalan megismert életút, történet, amelyekben mind ott van az a közös szál, az Izraelbe vezető vonal.

… Soha ne kérdezd, merre az út!
Az is cél, ahol jársz!
Ezer irányból pont ide jut
minden, ami csak rád vár! …

Péntek este hatan ültük körül az asztalt Ornánál és Yossinál. A házilag készített gefilte fish-t (Orna, todá!) falatozva fényderült arra, hogy a vendégségbe érkezett házaspár közeli rokona két pesti ismerősömnek, akik pár hónapja vándoroltak ki (vagy talán inkább be), s akikkel 1998-ban még együtt táboroztunk, hol máshol, mint Szarvason. Kicsi a világ, nagyon kicsi – nyugtáztam magamban! Itt van velünk Eszter is, aki a nyár végén cserélte le Budapestet Ashkelonra, most nyelvet tanul, s készül az egyetemre. Arról faggatom, mi késztette e nagy útra, milyen a diákélet az ulpánon (nyelviskola)… Megannyi apró mozaikdarab, sors, amelyekből mind tanul, tapasztal, s elraktároz valamit az ember.

Másnap tovább folytatódik a találkozások sora. Negba kibucba (sajátos izraeli településforma) vagyunk hivatalosak, Szarához, a nagymegyeri krónikás Jehosua bácsi testvéréhez. Az út az egyike, a már régen tervezett, de eddig még meg nem valósult kirándulásoknak. A társalgás nyelve az angol, így a kedvemért hazarendelt vegyész unoka és a harmadik generációt képviselő 13 éves dédunoka is érti a múltidézésünket.

A kibuc olyan kollektív település ahol a vagyon egy jelentős része közös. A mozgalom a szocializmus és a cionizmus egyfajta kombinációjaként egy gyakorlatias, munkaalapú cionizmust hozott létre Izraelben olyan időkben, amikor a gazdálkodás független formái nem alakulhattak ki. A szükségből erényt kovácsolva, saját zsidó/szocialista ideológiájuk alapján a kibucok tagjai a közösségi élet olyan letisztult módját honosították meg, mely az ország határain kívül is komoly érdeklődésre tarthatott számot. Az első néhány generáció utópikus közösségei után a maiak alig különböznek a kapitalista vállalkozásoktól és a hagyományos városoktól, melyek mellett a kibucok alternatívát szerettek volna nyújtani. (forrás: Wikipedia)

Felelevenítjük a csallóközi éveket Szara nénivel. Miközben elfogyasztjuk a finom gyümölcssalátát, a lelkemre köti, hogy legközelebb ebédre jöjjünk. Kicsit szakmaizunk is a rehovoti kollégával.

Ezek a fél vagy egy-két órás beszélgetések örök emlékek maradnak, s talán az idő távlatából inkább emlékszem majd rájuk, mint arra,  mi is került ma a lombikba vagy a mikroszkóp tűszondája alá.

A kalauz sípol, a gyorsvonat kigördül a pályaudvarról, haladunk tovább… Soha ne kérdezd, merre az út! Az is cél, ahol jársz!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s