posztdok napló 124. – tizedikre várva… egy nap a BEIT HATFUTSOT-ban (UH 3. rész)

Kedd reggel köszöntünk el Tuval kibuctól. Visszaindultunk Tel-Avivba, hogy bevegyük magunkat egy napra az egykori Diaszpóra, mai nevén a Zsidó Ember Múzeumába. A buszút legemelkedettebb pillanata az volt, amikor elmellőztük a Bar Ilan Egyetemet, büszkén mutattam a körülöttem ülő barátaimnak a tízemeletes nanotechnológiai központot, “Ott dolgozom!” felkiáltással.

Az ember egyszer meglátogat egy múzeumot, megragad egy kiállított tárgy a fejében, gyakran jut az eszébe, majd amikor évek múlva visszatér, s alaposabban szemügyre veszi, rádöbben, az elméjében egészen máshogy nézett ki az a korábbi fénykép. 2005-ben a Taglit út során jártam először a kiállítóhelyen. A három szint legmeghatóbb installációja szerintem az a zsinagógát ábrázoló szobor, ahol 9 felnőtt férfi várja a tizediket az imához.

minjen -10 felnőtt (*13. életévét betöltött) férfi közössége. Bizonyos vallási szertartásokat csak akkor lehet elvégezni, ha legalább tíz felnőtt férfi van jelen. (forrás itt)

Milyen gyakran voltunk, vagyunk hasonló helyzetben Komáromban…

A 70-es években megálmodott tárlat felett eljárt az idő. Látszott ez már az első látogatásomkor is, de most 2012-ben különösen érződik, mind a múzeumtechnikai megoldások, mind a koncepció megérett a cserére, újragondolásra. Kisebb változások már most is akadnak. Hol van már az a kis kör alakú matrica, melyet belépőjegy helyett ragasztottak a látogatóra, s a kampuszból távozóban sokan a Tel-Aviv Egyetem kapuja mellé ragasztották át. Megszűnt a fotózási tilalom, s egy, különböző esküvőket bemutató képernyőfal is helyett kapott a bejárat közelében. A múzeum új katalógusa szerint 2014-től már egy teljesen megújult Beit Hatfutsot várja majd a látogatót.

Először kis csoportokban jártuk végig a diaszpóra zsidóságának történetét, a nyári tábortéma szemszögéből érdekes dolgokat kutatva, majd az ebéd után tárlatvezetőként mutattuk be egymásnak a kiválasztott tárgyakat.

Ha turistaként térnék be a múzeumba, az első benyomásom biztos az lenne, mennyire sötét is volt a zsidók élete Izraelen kívül a szétszóratásban… Nem volt sok idő a filozofálgatásra, a busz már indult is velünk Jeruzsálembe. Hihetetlen, itt lakom egy órányira a három világvallás szent városától, s nyár óta nem utaztam fel a Júdeai-hegyekbe. Eljött az ideje a látogatásnak, részletek majd holnap…