posztdok napló 125. – visszatérés Jeruzsálembe (UH 4. rész)

A kora esti dugóban araszolva hagytuk magunk mögött Tel-Avivot az 1-es úton. Észrevétlenül suhant el a másfél óra, a múzeumi élményeket vitattuk meg korcsoportvezető társaimmal. Jött az a bizonyos kanyar – melyről már korábban is írtam -, s hirtelen elénk bukkant Jeruzsálem. Daniel, az új lengyel unit-head rá is kezdett rögtön a “Yerushalayim shel zahav” című dalra, azt mondta, náluk ez a szokás.

/video forrása: Youtube/

Különös érzés megérkezni Jeruzsálembe. Amikor az utazó elhagyja a Szent Várost, mindig abban reménykedik, egyszer még visszatér. A villamos tű-szerű hídja, a buszpályaudvar, az ismerős szállodák sora fogadta csapatunkat. Késésben voltunk, a Beit Shmuelhez hajtottunk azonnal, a csomagokat a recepción hagyva szaladtunk az első előadásra. A szeminárium második fele a nyár oktatási részére történő felkészülésről szólt. A tanteremből az óváros falait láttuk, néha elkalandozott a tekintetem a több ezer éves kövek irányába. A nap zárásaként “anyunál” vacsoráztunk az IMA /jelentése: anya/ étteremben. A szállásra visszatérve kis sétára indultunk a Mamilla bevásárló utcába. Kicsit a tavalyi, Camden Town-i piacozást idézte , azzal az apró, de el nem hanyagolható különbséggel, hogy a város exkluzív sétálóutcájában az árak magasan felülmúlták a londoniakat. Az üzletek előtt, kétoldalt zenéhez kötődő képzőművészeti alkotások tekinthetők meg ezekben a napokban. Hiszek a művészi szabadságban, de az “Arbeit macht frei”-os szobor picit furán mutatott itt Jeruzsálemben /a képet Y.K. készítette/.

A Jaffa-kapunál léptünk be az óvárosba. Kis csapatunk másik három tagja az arab bazár felé vette az irányt, amikor felvetettem, hogy éjszaka nem kéne talán nekivágni a bezárt üzletekkel szegélyezett, kihalt sikátoroknak, azt mondták, olyan vagyok, mint az izraeliek,…

A szerdai nap a tanulás és a tervezés jegyében telt. A kávészünetekben igyekeztem mindig az ablakhoz húzódni, esetleg felmenni a teraszra, hogy alaposabban szemügyre vegyem az elénk terülő városfalat és környékét.

Este “Szarvas-találkozó” volt, rég nem látott, ma már Izraelben élő kelet-közép-európai, helyi korcsoportvezetők adtak egymásnak randevút a tábor elmúlt 22 évéből. Eljött Ági néni és Smuel bácsi is, akikről már oly sokat olvashattak a Posztdok Napló bejegyzéseinek követői. Tábori történetmesélés, nosztalgia bingó gondoskodott a hangulatról.

Csütörtökön a fő atrakció a Machane Yehuda piacon tett “szakmai” látogatás volt. A szakadó eső miatt rövidebbre fogott program során képet kaphattunk egy közel-keleti nagyváros terményekkel és étkekkel zsúfolt illatos, aromás, ízes világáról. Az eprektől, friss zöldségektől, péksüteményektől, fűszerektől roskadozó standok lenyűgöztek mindannyiunkat.

A délutáni szabadidőben villamosozás helyett végül inkább a Ben Yehuda utca tradicionális meglátogatását iktattuk be a programunkba. Az este során az izraeli zenei stílusok világába nyertünk betekintést.