posztdok napló 127. – macskalány és denevérek

A megszokottnál nehezebben kezdek a blogíráshoz. Szomorú, rossz hírek érkeznek otthonról. Amikor az ember egészségben tudja az övéit a messzi távolban, az biztonságot adó hátteret teremt, melynek segítségével teljes mértékben fókuszálhat a posztdoktori kutatásra, az ideiglenes lakhelyén történtekre. Ha az idilli állapot megtörik, mint most, akkor lélekben egy picit (gyakran nagyon)  minden percben ott van a Duna és a Vág folyók összefolyásánál…

Még a múlt hét előtti szemináriumon ígérte meg Eszter, ha teheti, meglátogat a Bar Ilánon. A családot leszámítva ő az első, aki az általában zsúfolt izraeli programjában időt szakított a felsőoktatási intézmény vizitjére. Azt javasoltam, jöjjön a 161-sel Tel-Avivból, átutazni Bnei Brakon már maga egy élmény.

A kétezres évek elején ismertem meg, hol máshol, mint Szarvason. Akkor már egy-két nyárral a hátam mögött, tapasztalt “vén rókaként” kicsit furán, kétkedve fogadtam, fogadtuk a korcsoporthoz újonnan csatlakozókat, köztük Esztert is.  Az évek során szerencsére a kezdeti “ellenszenv” szerte foszlott, s mára azon kevesek egyike, akik puszta jelenlétükkel mosolyt tudnak csalni az arcomra. A szolnoki téli táborban volt egy macskafület idéző sapkája, így lett ő a macskalány.

Ramat Amidarnál, a buszvégállomásnál vártam rá, majd megmutattam neki a nanotechnológiai épületben lévő laborunkat, s próbáltam mesélni a szabad szemmel láthatatlan “nanokutatásainkról”. Pinchas kollégám rögvest teát főzött, sütit kínált vendégünknek. A tudomány után átmeneti otthonom, a Negba utca és környékének feltérképezése várt ránk. A park közelében a macskalány felkiáltott: “Denevérek!”. “Mi, hol? Ne mááá… azok galambok! – hitetlenkedtem egészen addig, amíg el nem repült egy felettem is. Batman-i volt a szituáció.

Kedvenc éttermemben vacsoráztunk… az ételre várva fura “szag” csapta meg az orrunkat. Két asztallal arrébb tisztába tettek egy kisbabát… igen, ott az étterem közepén, karnyújtásnyira az anya és a nagymama tányérától… Khmm, hát igen, ez is Izrael. Így legalább Eszternek is jutott szakmai élmény (lévén, hogy hivatása kötődik az egészen pici gyerkőcökhöz), az általam prezentált sok kémia mellett 🙂

A ramat gani kirándulás szerény hajlékom villámbemutatásával zárult. Kedves Eszter, köszönöm, hogy benéztél! Jó volt dumálgatni egy kicsit!

/képek forrása: Internet/

3 thoughts on “posztdok napló 127. – macskalány és denevérek

  1. A denevéreknek számos fajtája megtalálható itt Izraelben. Sok fajtájuk a megszokotthoz képest is hatalmas- kb. mint egy bagoly- és nyáron jól megfigyelhetőek a kivilágított parkokban ahogy egy fa gyümölcsét csócsálják és másznak egyik ágról a másikra. Mi a neve a kedvenc éttermednek és mi a címe?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s