Kedd reggel ellepték Ramat Gan utcáit a jelmezben iskolába igyekvő kis és nagy diákok. Hupikék törpikék, királylányok, szakácsok, rendőrök, bohócok, mikulások szegélyezték a 61-es busz útvonalát. Ekkor kezdtem megérteni, mennyivel másabb itt Purim ünnepe, mint odahaza. Az átlagos hétköznapoktól abban is különbözött ez a reggel, hogy alig néhány óra választott el testvérem érkezésétől, aki látogatóba jött hozzám. Gyorsan teltek a kutatómunkával eltöltött percek. Néha rápillantottam a radar-képre az Interneten, merre is jár az ELAL 366-os járata.
Telefon hívás, rendben leszállt. Még egy-két óra nanotechnológia és már úton voltam találkozási pontunk felé. Egy bnei braki buszmegállóban vártam rá. Egyszer csak befordul a 161-es a sarkon, s leszállt róla a január másodika óta nem látott bátyám. Hát kell ennél kellemesebb érzés? 🙂
S miért pont Bnei Brak? Még hétfő délután hívott Ági néni vacsorára a közelgő ünnep miatt… A viszontlátás örömteli percei után elindultunk Smuel bácsiékhoz. Szokás szerint, igazi “szarvasi” estét töltöttünk náluk. Nem vártunk sokat a következő találkozóval. Ramat gani “szomszédom”, Anna jött értünk, s kedvenc kávézómban megbeszéltük vele az izraeli hétköznapok nagy kérdéseit. Ő vitt vissza minket Tel-Avivba, ahol az éjszakát töltöttük. A külvárosból beköltözni egy estére a belvárosba, maga egy élmény. Nem volt még vége a napnak, Nathalie, az unokatestvérünk ugrott be rövid beszélgetésre.
Reggel korán keltünk. Nyolckor már a sherutban ültünk Jeruzsálem felé. Igen, kéthetente eljutni a Szent Városba, azért nem rossz. A Júdeai-hegyek, aztán az a bizonyos kanyar… Ledobtuk a csomagokat a szállásunkon, s már rohantunk is Talpiotba, egy “szakmai” megbeszélésre. “Ah, the Paszternák brothers” – fogadott mosollyal az arcán tárgyalópartnerünk… A munka után következhetett a pihenés. 
Gyalog tértünk vissza a központba. A csodálatos panorámájú kilátóhely és az egy nappal korábban megnyílt jégszobor-kiállítás megtekintése után a Mamilla bevásárló utcát ejtettük útba. A “jeges” Jeruzsálem, valóban csontig hatoló volt, kellett egy kis idő míg kiolvadtunk. A délutáni sziesztát követően Zsuzsival és kolléganőjével vacsoráztunk a Machane Yehuda piacon. Hihetetlen, hogy mennyi embernek jut eszébe este kilenckor zöldséget, halat, húst vásárolnia. A Ben Yehuda utca elengedhetetlen végigjárása, egy fagyi a tavaszias jeruzsálemi estében, s már végett is ért az első itteni napunk.
KISPASZTI WEB 