Csütörtök reggel verőfényes napsütésben indultunk neki a fővárosnak. Egy hete még havazott, mára nyoma sem maradt a télnek. A kis kávézóban elfogyasztott reggeli után villámlátogatás a Ben Yehuda kezdeténél nyílt új áruházban. A Yaffo utcai játékboltban beszereztem két új repülőgépet PASZTILAND-nek, majd Rékával futottunk össze. Érdekesek ezek a találkozások, a Magyarországról bevándorolt vagy itt tanuló fiatalok történetei mind egyediek. Más a motiváció, az élethelyzet, az élmény…
A reggeli közös fagyizást (ennyi jégkrémet az elmúlt kilenc hónapban sem ettem, mint most a 4,5 nap alatt) követően az Óvárosba mentünk. A Mamillán áthaladva összefutottunk egy pesti ismerőssel (kicsi a világ, de nagyon kicsi). Ezúttal elkerültük az arab bazárt, s a városfal mellett haladva értük el a Cion-kapuhoz vezető kis utcácskát. 
Zsidó negyed: Kardo, Hurva zsinagóga, egy-két kedvenc ajándékbolt, arany menóra – látogattuk végig az “ezt meg szoktuk nézni” listán szereplő célpontokat. A Kotelhez érve cetlit írtunk, majd irány le a Siratófalhoz. Áhítat, találkozás az évezredes múlttal, lelki feltöltődés…
Vártunk vagy tíz percet a kijáratnál az 1-es buszra, mire rádöbbentünk, hogy ma nem jön fel idáig. Séta a megállóba, s közel hatvan percet zötykölődtünk a buszpályaudvarig. Természetesen útközben is akadt látnivaló, a jeruzsálemi táj, a Mea Sarim negyed mozgalmas utcái… A szemközti ülésen ülő bácsi lelkesen magyarázta a városfal tövében zöldellő növények, virágok hasznosíthatóságát, nem törődve azzal, hogy héberéből vajmi keveset értünk.
A végállomáshoz érve aztán megtörtént az, aminek már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna esnie. Sor került az első utazásomra az új villamoson (ahogy itt mondják, könnyű vasúton). Még előző este, a piactól lefelé tekintve a Yaffo úton hagyta el a következő mondat az ajkamat: “Amikor végignézek ezen a sínpáron, teljesen olyan érzésem van, mintha Miskolcon lennék!” Nehéz megmagyarázni… akkor ott az első jegyvásárlásnál megint olyan érzésem volt, mintha a villanyrendőrnél várnék az 1-esre.
A tágas, halk villamos lenyűgözött, érdekesek a kocsik közepén elhelyezett alacsony kapaszkodók… A Tű-hídon áthaladva csodás panoráma tárul az utazók elé. A Herzl-hegyi fejállomásig utaztunk. Az állam nagyjainak is utolsó “otthont” adó katonai temetőben megnéztük a Herzl “álmáról” szóló kiállítást. Csak kapkodtam a fejem, mikor merre nézzek, füleljek, a látogatót érő számtalan hang-, képhatás tengerében. Igazi élménymúzeum, nyugtáztuk a kijárathoz közeledve. Olyan nagyon kék-fehér hely, pont ahogy Izraelt szeretjük látni a távoli diaszpórából.
A délután folyamán Teri nénit kerestük fel, akinek személye már nem ismeretlen a Posztdok Napló rendszeres olvasóinak körében. Egy falat Komárom (Miskolc mellett 🙂 ) a Szent Városban. Hazafelé betértünk még a shukra, s megvettük az Új Kelet legfrissebb számát.
Az estét a komáromi születésű festőművésznővel, Miriammal töltöttük. A vacsorát követő autós városnézés során Jeruzsálem egy-két, számunkra még ismeretlen részlete is feltárult előttünk.
Pakolás, s reggel útnak indultunk dél felé…
KISPASZTI WEB 