posztdok napló 130. – egy kis Miskolc Jeruzsálemben (4,5 nap 2. rész)

Csütörtök reggel verőfényes napsütésben indultunk neki a fővárosnak. Egy hete még havazott,  mára nyoma sem maradt a télnek. A kis kávézóban elfogyasztott reggeli után villámlátogatás a Ben Yehuda kezdeténél nyílt új áruházban. A Yaffo utcai játékboltban  beszereztem  két új repülőgépet  PASZTILAND-nek, majd Rékával futottunk össze. Érdekesek ezek a találkozások, a Magyarországról bevándorolt vagy itt tanuló fiatalok történetei mind egyediek. Más a motiváció, az élethelyzet, az élmény…

A reggeli közös fagyizást (ennyi jégkrémet az elmúlt kilenc hónapban sem ettem, mint most a 4,5 nap alatt) követően az Óvárosba mentünk. A Mamillán áthaladva összefutottunk egy pesti ismerőssel (kicsi a világ, de nagyon kicsi). Ezúttal elkerültük az arab bazárt, s a városfal mellett haladva értük el a Cion-kapuhoz vezető kis utcácskát. Zsidó negyed: Kardo, Hurva zsinagóga, egy-két kedvenc ajándékbolt, arany menóra – látogattuk végig az “ezt meg szoktuk nézni” listán szereplő célpontokat. A Kotelhez érve cetlit írtunk, majd irány le a Siratófalhoz. Áhítat, találkozás az évezredes múlttal, lelki feltöltődés…

Vártunk vagy tíz percet a kijáratnál az 1-es buszra, mire rádöbbentünk, hogy ma nem jön fel idáig. Séta a megállóba,  s közel hatvan percet zötykölődtünk a buszpályaudvarig. Természetesen útközben is akadt látnivaló, a jeruzsálemi táj, a Mea Sarim negyed mozgalmas utcái… A szemközti ülésen ülő bácsi lelkesen magyarázta a városfal tövében zöldellő növények, virágok hasznosíthatóságát, nem törődve azzal, hogy héberéből vajmi keveset értünk.

A végállomáshoz érve aztán megtörtént az, aminek már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna esnie. Sor került az első utazásomra az új villamoson (ahogy itt mondják, könnyű vasúton). Még előző este, a piactól lefelé tekintve a Yaffo úton hagyta el a következő mondat az ajkamat: “Amikor végignézek ezen a sínpáron, teljesen olyan érzésem van, mintha Miskolcon lennék!” Nehéz megmagyarázni… akkor ott az első jegyvásárlásnál megint olyan érzésem volt, mintha a villanyrendőrnél várnék az 1-esre.

A tágas, halk villamos lenyűgözött, érdekesek a kocsik közepén elhelyezett alacsony kapaszkodók… A Tű-hídon áthaladva csodás panoráma tárul az utazók elé. A Herzl-hegyi fejállomásig utaztunk. Az állam nagyjainak is utolsó “otthont” adó katonai temetőben megnéztük a Herzl “álmáról” szóló kiállítást. Csak kapkodtam a fejem, mikor merre nézzek, füleljek, a látogatót érő számtalan hang-, képhatás tengerében. Igazi élménymúzeum, nyugtáztuk a kijárathoz közeledve. Olyan nagyon kék-fehér hely, pont ahogy Izraelt szeretjük látni a távoli diaszpórából.

A délután folyamán Teri nénit kerestük fel, akinek személye már nem ismeretlen a Posztdok Napló rendszeres olvasóinak körében. Egy falat Komárom (Miskolc mellett 🙂 ) a Szent Városban. Hazafelé betértünk még a shukra, s megvettük az Új Kelet legfrissebb számát.

Az estét a komáromi születésű festőművésznővel, Miriammal töltöttük. A vacsorát követő autós városnézés során Jeruzsálem egy-két, számunkra még ismeretlen részlete is feltárult előttünk.

Pakolás, s reggel útnak indultunk dél felé…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s