posztdok napló 150. – szavak nélkül…

Vége a munkanapnak, pont elérem a 39-est. A Negba és a Hayarden kereszteződésénél szállok le. Felkaptatok szűkebb otthonom főutcáján. A zöldségesnél balra fordulok az Uzielen. Megállok a schwarmásnál, benyúlok a hűtőbe egy narancsos Prigatért.

Az árus épp kilépne a pult mögül, amikor meglát visszaszökken. Az utóbbi hónapokban hetente egy-egy este betérek hozzá. Automatikusan nyúl a pitás dobozba, kiveszi, felvágja,  az elektromos fűrésszel eltávolít egy réteget a forgó húsból. Meg sem kérdezi, hogy ugye humuszt azt nem kérek bele. Az első tartót kihagyva telerakja salátával, hússal, thinával, sült krumplival. Mutatom az üdítőt, elveszi az ötvenest, odamegy a kasszához, beüti. Még mindig nem szóltunk egy szót sem.

Todá (Köszönöm!) – hagyja el az ajkam, miközben megkapom a visszajárót

Mi van akkor, ha ma nem is schwarmát akartam enni???

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s