A 153. bejegyzés címe sokszor változott. Először múlt hét elején akartam posztolni “kutatói hullámvasút” címmel, a laborban átélt mindennapokról; utána Yom Jerusalayimra – Jeruzsálem napjára raktam össze egy kis írást a fejemben. A rohamléptekben száguldó idő, s a számos tennivaló végül meggátolt a kiötlött szókapcsolatok legépelésében. Hasonlóan feledésbe merültek az Ashkelonba tartó emeletes vonaton kigondolt mondatok, valamint a visszaúton szőtt történetek is.
Végigkattintgatva a 150 bejegyzésen, az utóbbi hetek két jeles napja az, amelyről nem szóltam részletesen. Talán azért mert elsuhantak mellettem. Lag BeOmer ünnepéből csupán annyit láttam, hogy a Dekel-híd lábánál hatalmas tüzeket emeltek a hagyományok szerint illetve vallásos kollégáim megborotválkoztak a gyászidőszakot megszakító napon.
A másik kiemelkedő nap vasárnapra esett. 45 éve, 1967-ben újraegyesítették Izrael egy és oszthatatlan(?!) fővárosát Jeruzsálemet. Mi itt vidéken nem sokat éreztünk a “központi” rendezvényekből. Egy közeli iskola ünneplőbe öltözött, léggömbökkel és zászlókkal vonuló diákjainak látványán kívül minden a megszokott kerékvágásban ment.
Jeruzsálem Napjáról nehéz aktuálpolitika nélkül megemlékezni, s mint tudjuk, a Posztdok Napló nem politizál…
Tegnap este két csapatért is szoríthatott az ember az Eurovíziós Dalfesztiválon, míg a magyar dal továbbjutott, az izraeli kiesett…
Azért a nyerő az orosz nénik előadása volt szerintem:
A hétvégén beköszönt majd Savuot ünnepe, ami egyben azt is jelenti, hogy a zsidó naptár szerint egy éve leszek a Szentföldön, hiszen egy-két nappal az ünnep előtt érkeztem tavaly… de minderről majd legközelebb.
KISPASZTI WEB 