Amikor négy óra felé elindultam, hogy beszerezzem az ebédemet, munkások hadát láttam “nanopalota” előtt. Egy-egy utcakövet szedtek fel a Tel-Aviv felé eső bejárat közelében. Most készült el az épület előtti park, min dolgozhatnak megint? – kérdeztem magamtól miközben még élt bennem a remény, hogy maradt  a tonhalas szendvicsből a kávézóban. Ennyi idő után ez az egyetlen, amelyet képes vagyok elfogyasztani a szűkre szabott kínálatból. Szerencsém volt, ott árválkodott az utolsó a hűtőben.

Hazatérőben szembesülhettem az elkészült tudományos-művészi alkotással. Botlókövek díszítik mostantól a nanotechnológiai triplex előtti teret. A 10-9-t még értettem, de a mg-nál már egy kicsit elbizonytalanodtam.

Ha már az időről volt szó az előbb, következzen egy szolgálati közlemény:

Eredeti terveim szerint holnap reggel tértem volna vissza Magyarországra, s pénteken már a 91-es BKV buszra cseréltem volna a DAN 61-esét. További közleményig a Posztdok Napló változatlanul folytatódik!