Ideje hát bepótolni az eddig elmaradt dolgokat. A legjobb az, amikor az ember összekötheti a kellemest a hasznossal, azaz az utazást a munkával. Csütörtök reggel kiderült, a kora délutáni órákban el kell zarándokolnom a kampusz legészakibb csücskében található mérnöki karra. Az elmúlt egy évben ennyire mesze még sosem merészkedtem a nanotechnológia épületétől.
Gyalog tettem meg az odavezető kb. húsz perces utat. Fura érzés volt látni a füvön üldögélő diákokat, a gitárt pengetők kis csapatát. A szökőkutakkal szegélyezett sétányon, ahogy távolodtam a kémia ismert birodalmától, egyre mosolygósabb emberek jöttek szembe. Mintha nem is azon a Bar-Ilan Egyetemen lennék, ahol eltöltöttem az elmúlt tizenkét hónapot. A PR-filmbe illő idilli képek után következett a kihalt táj. Az egyetemi tér, egy még be nem népesített szakasza. Elhaladtam a nagy amfiteátrum mellett (eddig ez volt a legészakibb pont ahol jártam), majd tovább fel az emelkedőn az 1100-as számozású épületegyüttesig. Az építészet és a kertépítők remek munkája láttán egy új világban éreztem magam. Pálmafák, kis vizesárkok, egészen más, mint a ramat gani felsőoktatási intézmény hétköznapi élménnyé vált régiója.
egyetemi körjárat – megállók 1-8. (forrás Youtube)
egyetemi körjárat – megállók 8-16. (forrás Youtube)
Az épület emberléptékű, szemben a nagyjából egyidős nanotechnológiai központ rideg, hatalmas, ELTE TTK-t időző üres tereivel, folyosóival. Egymás után sorakozó laborok, szobák, jobbra-balra kanyarodó kis folyosók, beugrók, szemben a mi “nagy űr” mellett található néhány funkcionális terével.
Elvileg csak mintákat hoztam volna, végül részletesen megismerkedhettem a méréssel. A másfél órás vizit után ideje volt kipróbálni az egyetemi mini-elektromos kisbuszt, amelyre bevezetése óta szerettem volna felszállni, de eddig erre sem jutott idő.
Az 1-es számú megállónál ültem be a nagyra nőtt golfautóba, a várakozási ponttal szemben a nanotechnológia triplex épülete volt látható. Percek alatt elértünk a 7-es számú megállóhoz, tényleg praktikus ez a szolgáltatás.
Mint kiderült számomra, még itt helyben is rengeteg felfedezésre váró dolog van, s akkor ne is említsük, mennyi lehet az országban…