posztdok napló 160. – költözés, avagy egy pici belőlünk mindig ottmarad az előző helyen

Az első költözésemre nem emlékszem, egy éves voltam, mikor a falusi létet felváltotta a “nagyváros”, Komárom. 18 boldog, gondtalan év a Stavbárov utcában, majd ballagás, s szeptemberben már az OR-ZsE kollégiumában ébredtem. A József körút és a Bérkocsis utca sarkán álló ház harmadik emeleti lakásán  négyen-öten osztozkodtunk. Volt egy vaságyam, egy szekrény, egy íróasztal. Így vágtam hát neki a pesti életnek. Három évet töltöttem itt, közel volt minden, az ELTE, a belváros, s a liturgiatörténet előadó szak óráira házon belül jártam.

Itt is eljött a költözés ideje. Összepakoltam a cuccom a szemeszter végén, s a negyedévet már a Bálint ház kollégiumában kezdtem. Az ablak alatt lévő ágyamban két évig nem tudtam megszokni, hogy a szűk Révay utcában, minden zaj felhallatszik odalentről. Három szobatárs, közös tv-szoba, reggeli és vacsora,… két év.

Befejeztem az egyetemet és a fősulit, s már jött is értem János, kedves taxis rokonom – aki azóta már sajnos nincs közöttünk -, s átröpített a IX. kerületbe. Újra együtt laktam a bátyámmal, lett saját szobám. Új bútor,… igazi otthonná vált az immár dolgozó ember hajléka.

Teltek-múltak az évek, s egyszer csak a tesóm elköltözött. Emlékszem az első “másnap reggelre”, amikor átmentem a szobájába, s rádöbbentem, egyedül vagyok, s csak telefonon kívánhatok neki jó reggelt.

Az élet megy tovább, megbékéltem a helyzettel,… Belaktam a másik szobát is, majd jött a nagy felújítás… Minden a helyére került. Idilli állapot,… egészen tavaly júniusig, amikor belevágtam a posztdoktori küldetésbe.

2011. június 6-án a következőket írtam:

“… Kicsit elidőzöm, majd irány a szállás, egy másik csoportból  egy diák elkísér egy darabon. A térképen nincs messze. Gyalog, gurulós bőrönddel kb. 20-25 perc. A doki néni úgyis azt mondta mindig az MTA KK-ban, hogy sétáljak a munkába… :)Azt hittem, Tel-Aviv lapos, de nem, vannak itt buckák is. Elköszönök XY-tól, annyian mutatkoztak be, hogy …  . Az utamon keresztezett egy fekete macska, b… na jó, nem megyek tovább. Végén elérek a 6-os számig, sehol semmi. Hol a vendégház? Telefon, kiderül, rosszul volt a neten, nem 6, hanem 46! Azt a fekete macskáját! Végül megtalálom, s még közelebb is van az egyetemhez, mint a 6 :) Kis szoba, saját fürdőszobával, ágy, mikro, hűtő, TV, wifi, vízforraló. Egyelőre két hétre vettem ki, csütörtökig kell eldöntenem, maradok-e tovább vagy találok-e valami mást. Az élet nagy kérdései!”

Kilátás az új erkélyről,… de ez már egy másik történet

Az egy hétből egy év lett. Ma délután búcsút vettem a pici szobámtól. Több mint 365 napig volt az “itthonom”, távol az otthontól. Egy bőrönddel érkeztem, most van négy nagy dobozom, három zsák, számtalan táska… Nem mentem messze, egész közel telepedem le szintén Ramat Ganban. Mégis, mikor utoljára néztem szét a pár négyzetméteren, egy kicsit elérzékenyültem…

Hát ennek is vége, nincs mit sajnálni rajta, valóban pici volt, néha levegőtlen, néha nyomasztó… Búcsúzom tőled négy fal, ágy, hűtő, tv, kisasztal… adj minden bérlődnek annyi élményt Izraelben, mint nekem! Köszönöm, todá! Lehitraot!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s