Pár perccel múlt három óra, ramat gani erkélyemen készülök a szombati ebéd elfogyasztására. Mély csend, döbbenetes csend. Az utcán sehol egy lélek, a madarak halk csicsergése is távolinak tűnik. Huszonöt percenként ha elhúz egy autó a környéken. Csak ülök és hallgatom ezt a különös hangtalanságot. Talán ez a sabbat, a hetedik , a pihenő nap muzsikája.
Mintha mindenki sziesztázni húzódott volna vissza. A vendégházra tűzött izraeli lobogót a lágy szellő lengeti a pálmafa árnyékában. Egy pillanatra úgy érzem mintha megállt volna a világ. Hová tűntek a rohanó emberek, az idegesen dudáló autósok?
Csend van, legalábbis itt Tel-Avivban, remélem ez mindig így marad…