
Fél órája arra riadtam fel, hogy valaki eszeveszettül csönget és dörömböl a vendégház ajtaján. Első pillanatban arra gondoltam, nem kellett volna 23:30-kor benyomni azt a finom szőlőt, biztos megfeküdte a gyomromat. Pár perc múlva egy angol nyelvű telefonbeszélgetést hallgattam végig egy lakó és a ramat gani tűzoltóság között: “Egy órája kizárta magát a hölgy, amikor kiment cigizni, s a kulcsa elforog a zárban, a tulajnak hiába dörömböl és a telefonját sem veszi fel…” Mivel reggel, már hallottam az új lakó élces hangját, úgy döntöttem, segítek rajta, mielőtt az elővárost felveri egy nagy piros tűzoltóautó a közeli bevetési központból.
Valahol olyan szarvasi volt az egész,… amikor a legszebb álmodból vernek fel, hogy XY rosszul van vagy ez és ez történt hátul a 100-as házaknál. Akkor sem tétovázom, elvégre ezért madrich az ember! Vagy nem?
Van még pár órám visszaaludni, a portaszolgálatnak vége. Nem csinálunk rendszert ebből!