posztdok napló 173. – nyáridéző… Szarvas 2012

Különleges látogatók törték meg az utóbbi napokban hullámvölgyekkel erősen teletűzdelt kutatói hétköznapok monotonitását. Régi szarvasi ismerősöm, Anna és férje keresett fel a Bar-Ilan Egyetemen. A sors úgy hozta, hogy pont két helyen is jelenésem lett volna a vizit idején,…  ha valaki veszi a fáradságot, s szentföldi kirándulása során fontosnak érzi, hogy benézzen hozzám, az bizony előnyt élvez minden egyetemi kötelezettséggel szemben.

Amikor feltűntek a felsőoktatási intézmény kapujában, s váltottunk pár szót, a blogban oly gyakran emlegetett különleges érzés lett rajtam úrrá. Számításaink szerint kb. hét éve láttuk utoljára egymást, s mégis, mintha tegnap ültünk volna együtt a Körös-parti Havdalán. Hát igen, Szarvas és az ott megismert arcok…

Több mint egy hónapos ígéretemet törlesztem akkor, amikor részletesen beszámolok háromhetes nyári táborozásomról. Mindehhez a ma megjelent, 195. Hitközségi Híradót hívom segítségül. Kellemes nyáridézést!

 SZARVAS 2012 – érzéki nyár volt…

csak ülök és mesélek…

A Hitközségi Híradó a kezdetektől, 1996 nyarától rendszeresen beszámol az 1990-ben alapított szarvasi Lauder/Joint Nemzetközi Zsidó Ifjúsági Tábor szezonjairól. Egy év szünet után ismét személyes élményeket oszthatok meg az Olvasókkal a Körös-parti gyerektábor mindennapjairól.

Június végétől három hetet tölthettem az egyedi és utánozhatatlan hangulatú, a 26 országból érkező fiatalok által nemzetközivé tett üdülőhelyen. A magyarországi legkisebb (7-11 év) gyerekek Negevről elnevezett csoportjának egyik korcsoportvezetőjeként tevékenykedtem „odalent” az Alföldön, hasonlóan az elmúlt tíz esztendő nyaraihoz. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy 2000 óta, amióta madrich, ifjúsági vezető vagyok Szarvason, ez volt az egyik legjobb nyaram. Mindehhez szervesen hozzájárult az idei oktatási téma, amely minden évben a gerincét képezi a 12 napos turnusoknak. Az alaptéma napi altémái gondoskodnak arról, hogy a nyári vakáció alatt is számos új dolgot tanuljanak a 7-től 17 éves korú chanichok. Idén az érzékeken keresztül foglalkoztunk a zsidósággal. Az öt érzék segítségével vizsgáltuk meg a zsidó életet.  Nem a törvényeken, halachán keresztül, mint korábban, hanem a hallás, látás, érintés, szaglás és ízlelés segítségével.

felnőttek…

Az oktatási cél az volt, hogy megmutassuk: a zsidó életet és kultúrát az agyunkon kívül minden egyes érzékünkkel is tapasztalhatjuk, megismerhetjük. Megmutassuk, a zsidó élet teljes, többdimenziós élmény és hangsúlyozzuk, a zsidóság átélése azt is jelenti, hogy értékeljük a teljes bennünket körülvevő világot. Mint a tábortéma bevezetőjében olvashattuk: „Sok zsidó közösségben az emberek zsidóságfelfogása a gazdag, többdimenziós kulturális és vallási élményből egy csak a zsinagógákkal és imákkal kapcsolatos unalmas, sokszor elidegenítő tapasztalattá redukálódott, különösen fiatalok számára, akik gyakran nem értik, hogy miről is szól az egész. Az irónia abban rejlik, hogy a zsidóság nem csak egy gazdag, érzékeket használó kultúra, de a rabbik világosan látták azt is, hogy az érzékek hangsúlyossá tételével igazi tudás adható tovább nemzedékről nemzedékre.”

Amikor a februári, Izraelben tartott szemináriumunkon elkezdtünk foglalkozni a témával, már sejthető volt, hogy ezúttal a judaizmus egészen más oldaláról közelítjük meg a dolgokat. Sajnos az odahaza tartott tematikus képzésről közel-keleti tartózkodásom miatt lemaradtam, de annál nagyobb hévvel vetettem bele magam a nyár eleji, egyhetes pre-campbe, tábor-előkészítő hétbe. A korcsoportban dolgozó madrichokkal közösen készítettük elő a napi témához kötődő peulákat, az informális oktatás módszerein alapuló 45 perces foglalkozásokat, az esti és speciális programokat. Jó alkalom volt ez újra találkozni a többi korcsoportban tevékenykedő és más országokból érkezett madrichokkal, régi és új barátokkal. Ez alatt az egy hét alatt próbáltuk ki, hogyan működnek a nagy, táborszintű esti programok.

A pénteken zárult előkészületeket vasárnap máris követte az első turnus. Belekezdtünk a nagy kalandba. Az első napi ismerkedéseket, s közös táborindítást követően hétfőn a zsidóság és az érzékszervek gondolatának bemutatása került terítékre. Azzal nyitottunk, hogy a zsidó vallás és kultúra használja az érzékszerveket. Kedden a bráchák, az áldások segítségével mutattunk rá a világ megbecsülésének zsidó módjára.  Elkezdtük egyenként megvizsgálni az érzékeket, elsőként az ízlelést és szaglást. A következő napon a látás és az érintés segítségével próbáltuk megérteni a zsidó történet és kultúra fejezeteit.  Csütörtökön a „Smá” – halld vagy figyelj – a zsidóság legfontosabb, legismertebb szavai alkották a keretet. A hallás témakörét végigjárva olyan kérdésekre kerestük a választ, mint: Miért olyan fontos a hallás és a figyelés? Tudjuk-e, hogyan figyeljünk egymásra? És a világra?

A különleges atmoszférájú pénteken és a Sabáton megültük az érzékek ünnepét. Az előkészítés, az átélés és a búcsúztatás három fázisa mindannyiunkra nagy hatást gyakorolt. Ebben a két napban a szokásos sabati dolgainkat tettük – kalácsot fontunk, dalokat tanultunk, megismerkedtünk a hetedik nap hagyományaival, rendet raktunk a szobánkban, majd közösen fogadtuk az ünnepet -, mindeközben megvizsgáltuk a sabati gyakorlat részleteit, hangsúlyt helyezve az ünnep tapasztalati oldalára.

A vasárnap a magyarországi gyerekek számára a Szülőnap előkészítésével és délutáni sikeres lebonyolításával telt, a külföldről érkezettek pedig a környező nagyvárosokba kirándultak.

Hétfőn újult erővel nekifutottunk a témának. Minden érzékünket megvizsgáltuk egy különleges szemszögből, Izrael szemszögéből. Hallottuk, ízleltük, szagoltuk, láttuk és érintettük a közel-keleti országot, annak életét, kultúráját. Kedden hirtelen minden megváltozott. Körüljártuk, mi történik akkor, ha valamiért nem tudjuk használni az érzékszerveinket. Ez a nap szólt az üldözés korszakairól és a zsidóság reakcióiról ezekre a vészterhes időkre, olyan szituációkról beszéltünk, amikor az üldöztetések idején nem lehetett normális zsidó életet élni, amikor zsidóknak nem mindennapi helyzetekben kellett élniük, nem normális helyzetekben. Ilyen volt a Holokauszt időszaka is. A választ kerestük arra a kérdésre „Lehetsz-e zsidó, ha minden megakadályoz abban, hogy éld a megszokott életedet?”

Szerdán, egy hatalmas piacon, sukkon találtuk magunkat. Az érzékek standjain tettünk még egy kört, megkezdve a táborban tanultak összegzését. Csütörtökön bezárult az érzékek birodalma, megpróbáltuk közösen eldönteni, mi az, amit szeretnénk az életünkben megvalósítani mindebből, ha hazamegyünk.

A hagyományos szarvasi programok mellett, mint a hóra-tánc, az izraeli ének, a sport, az úszás, a kézműveskedés, idén is számos egyéb foglalkozás tarkította a kínálatot. A nagyobbak bicikli-projekten, challenge parkban mutathatták meg az ügyességüket, a kisebbek lovas kocsikázhattak, ellátogathattak egy Kibucba, ahol megismerhették az ottani élet mindennapjait és kihívásait, pitát süthettek Ábrahám sátrában. Emlékezetesek maradnak a nagy közös többszáz fős esti programok, a szakácsok nagy íz csatája a Kupolában, a tábori sportcsarnokban; a teremtés történetének közös bemutatása egy látványos, technikai elemek garmadát felvonultató show keretében. Nem maradhatott el az erdei bátorságpróba, amely során az 1940-es évek végén Palesztinába bevándorlók koránt sem könnyű utazását élhettük át: határokat átlépve, hajóra szállva, ellenségekkel megküzdve. Az ízletes kóser ellátás kimagasló pontja volt az izraeli, függetlenségnapi, szabadtéri sütögetést megidéző kerti parti élő zenével és hórával.

filmforgatás a pre-campen

Ki kell emelni, hogy idén újra három turnusban várta a közel 1000 táborozót Szarvas, az elmúlt évek két turnusával szemben.

„Ha még nem láttad, nehéz lesz elmesélni!” – kívánom, hogy táborozóként, szülőként vagy nagyszülőként mindenki eljuthasson egyszer Szarvasra, s átélhesse, mit is jelent az a valódi „Szarvas-feeling”, melynek közvetítésére másfél évtized óta próbálkozunk a HH hasábjain, de így is csak töredékét sikerül továbbadnunk.

Bővebb információ, képek videók a táborról: www.szarvastabor.hu

PA (a 2012-es tábortéma leírás felhasználásával)

One thought on “posztdok napló 173. – nyáridéző… Szarvas 2012

  1. Visszajelzés: posztdok napló 183. – országok és sorsok, avagy “S mi lett azzal a szőke sráccal?” | KISPASZTI WEB

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s